Ugrás a fő tartalomra

Mirko Milan Milosevits: "Ízek, érzések, lelkiállapotok, technikai megoldások ezreit kell produkálni"

Mirko Milan Milosevits zseniális tehetségével sok-sok évvel ezelőtt találkoztam, amikor az Anna and the Barbies formációban állta meg helyét. Mirko jelenleg olyan kiválóságok mögött zenél, mint Keresztes Ildikó, Kökény Attila, vagy éppen Nyári Károly. Interjúnkban karrierjének néhány állomásáról beszélgettünk. Fogadjátok szeretettel!



Mikor érezted először, hogy a zenével szeretnél foglalkozni? 

Gyerekkoromban volt otthon egy zongora, melyhez állítólag már 3 éves koromban odamentem, és kalimpáltam rajta. 5 évesen összeállítottam egy "dobszerkót" lavorokból és fazekakból, majd 6 éves koromban beírattak a helyi zeneiskolába. De tudatosan 18 évesen, közvetlenül érettségi előtt döntöttem el, hogy nem az asztrofizikai, hanem a zenei pályát választom.

Ha jól tudom, tanultál a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Ma már számtalan zenész van, aki nem feltétlen végez el sulit. Szerinted fontos ez? 

Miután felmenőim között gyakorlatilag mindenki pedagógus, így ez a vér bennem is csörgedezik: hiszek a zeneoktatásban, és úgy gondolom, hogy nagyon alapos és szerteágazó zenei képzettség szükséges ahhoz, hogy egy zenész fénysebességgel tudjon zenei nyelven kommunikálni – dalt tanulni, kottát írni, zenét szerezni, hangszerelni, valamint hogy képes legyen felvérteznie magát atombiztos hangszeres és technikai tudással, valamint a különböző zenei műfajokra való rálátással. Mindemellett a zeneiskolák, valamint maga az LFZE szükséges feltétele a kapcsolati tőke kialakulásának, a fővárosi és országos szintű zenei véráramba való bekerülésnek. Ugyanakkor számos példa van arra is, amikor egy zenész mindenféle előképzettség nélkül, de megbízhatósága és jó füle miatt – először akár helyettesítőként – beugrik egy zenekarba, majd idővel egyre több és több munkához jut.


Mi a legfontosabb, amit itt, az Egyetemen tanultál? 

A különböző zenei műfajok, stílusok, játékmódok elsajátítását, valamint a kis- és nagyzenekari játékot. A saját hangszerén mindenki tud gyakorolni egyedül is, de a zenekari játék egészen másról szól. Ugyanis az egyetemen nem csak próbatermi összejövetelek által szerzett tapasztalatokhoz lehet hozzájutni, hanem szaktanárok által felügyelt, vezetett és véleményezett csapatmunkákon keresztül lehet egy sokkal komplexebb rutint szerezni. Valódi kiképzés ez – legalábbis annak, aki komolyan veszi –, mert itt minden zenei megmozdulásnak súlya, következménye, eredménye van. Ízek, érzések, lelkiállapotok, technikai megoldások ezreit kell produkálni ilyen szituációkban, ennek legmagasabb szintje, amikor már-már telepatikusan kommunikálnak egymással a zenekari tagok. Leírhatatlan élmények és tapasztalatok ezek, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a zenészek félszavakból vagy szavak nélkül képesek legyenek akár első személyes találkozásukkor is a legszínvonalasabban és legprofesszionálisabban együtt zenélni és lélegezni a zenében. Mindezek mellett az egyetemi évek alatt fogtam fel, mit jelent a kitartás és a hit. Nagyon sok laikus az ún. "őstehetséget" és a véletlen szerencsét jelöli meg kizárólagos összetevőknek a tekintetben, hogy kiből lesz sikeres zenész. Ám tapasztalataim azt mutatják, hogy a sikeressé/foglalkoztatottá válás folyamatában az elszánt kitartás és a hit a legfontosabb paraméterek: a tehetség és a vakszerencse ezen a szinten teljesen energiamentesek – példák ezrei bizonyítják, hogy utóbbiak nélkül is lehet valaki sikeres zenész.


Az eltelt évek során számtalan formációban láthattunk. Mi az a munka, amely kiemelkedően fontos a számodra? 

Az elmúlt 15 évben volt szerencsém a legkisebbtől a legnagyobb formációkig kipróbálni magam, énekeseket kísérni, átélni a "playback állapotot" különféle TV-felvételeken, albumokat rögzíteni stúdiókban, vagy megtapasztalni, milyen egy project motorjának lenni a háttérben maradva, akár névtelenül. Egyetlen fellépést és megmérettetést sem bánok ezek közül, mert ezek mindegyike egy tapasztalat, egy szintlépés, és mind egy irányba mutat: a saját zenémnek szentelni a legtöbb időt, annak a zenének, ami a legtermészetesebben áramlik át rajtam az Univerzumból, vagy fakad lelkem mélyéről.


Most sem unatkozol, kiváló előadókkal dolgozol együtt. 

Így igaz, országos turnén veszek részt Keresztes Ildikóval, emellett rendszeresen fellépek Kökény Attilával, Nyári Károllyal, a Pesty Party Pesty Party Showbanddel, Bebével és Pély Barnával (Uptown Funk), és időnként a Random Trippel. Volt tanárommal, az ország egyik legkiválóbb gitárosával, László Attilával színházi zenéket szerzünk és hangszerelünk. Közös albumot jelentettünk meg idén volt évfolyamtársammal, Koós-Hutás Áronnal, és az ehhez alakult zenekarral (ET Project) hamarosan szintén turnéra fogunk indulni. Mindezek mellett van még néhány project, melyekről egyelőre csak pár irányjelzőt szivárogtathatok ki: robotok, űrutazás, Hollywood, valamint Amy Winehouse Grammy-díjas énekese, Zalon Thompson.


Nemrég sor került az önálló estedre, amely a Szerb Kultúra Hónapja rendezvénysorozat megnyitója is volt egyben. Milyen élményekkel gazdagodtál? Hogy érezted magad? Aki, nem volt, hogyan képzelje el ezt a műsorod?
Ezt a koncertet eredetileg 2016-ra datáltam volna, ám az utolsó pillanatban mégis úgy döntöttem, belevágok. És nagyon örülök, hogy hallgattam a belső hangra: az est várakozáson felülire sikeredett, és – noha éreztem már hasonló ízt ekkora, sőt ennél is nagyobb koncertek során – most végre megízleltem, milyen az, amikor az előadóművész a saját produkciójával áll ki a nagyérdemű elé, s teszi mindezt a Zeneakadémián, teltházas nézőtérrel. Az est során szóló zongorán játszottam saját dalokat, valamint kedvenc előadóimtól pár darabot, de elhangzottak különféle feldolgozások duóban (a párommal, Kullai Timivel, és Jász Andrissal), trióban (Koós-Hutás Áronnal, valamint a Magyarországi Szerb Színházból Rusz Milánnal), illetve zenekarommal (a Trio 3PO-val - Hárs Viktorral és Madai Zsolttal). Az egész est mérhetetlenül inspiráló, a jövőt meghatározó élmény és útmutató is volt egyben.

Számtalan stílusban bizonyítottál már. Kezdve az afro-amerikai műfajoktól a discón át a soulig. Melyik stílus valójában Mirkó?

Minden, amiben benne van a fekete és a kreol vér, az afro-amerikai harmonizáció, a ritmikai komplexitás és a latin pulzálás. Azok a minőségek és stílusjegyek, melyeket összegezve úgy hívok, "a dél szíve".

Tudjuk, hogy szakmabeli a párod. Terveztek esetleg egy közös produkciót? 

Így igaz, már dolgozunk egy saját projecten, mely akusztikus duó és elektronikus zenekari formában is hamarosan debütál. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert Timi és én a zenében is azonnal megtaláltuk a közös hangot. Olyannyira hasonló a zenei ízlésünk, szókincsünk, rálátásunk, céljaink, hogy a lehető legprecízebben, ugyanakkor a leglazábban zajlik a közös munka – nagy boldogság ez számomra. 


Beszélgető partner: Nikkk

Megjegyzések

Népszerűek

Nyílt levél Rúzsa Magdihoz. Gondolataim a Budapest Parkos buli után.

Kedves Rúzsa Magdolna!
Kérlek tisztelettel, ne vedd sértésnek, hogy ebben a bejegyzésben nem magázódva szólok majd hozzád. Számtalan koncertbeszámolót, kritikát készítettem már, azonban most mégis máshogy, más formában szedném össze gondolataimat a mai, teltházas Budapest Parkos koncerted kapcsán. Szólhatna ez a cikk arról, hogy a repertoárod igen színes, jól felépített és halhattunk többek között olyan dalokat, mint a Mona Lisa, az Aduász, az Egyszer élsz, a Légzés vagy éppen a Nélküled. Írhatnám azt is, hogy betöltötted az egész színpadot, hogy irdatlan jó kondival, energiával toltad végig az elsőtől az utolsó percig. Kiemelhetném azt is, hogy a lehető legjobb zenészekkel vetted körbe magad. Írom is, mert mind-mind igaz.
Most viszont egészen más dologra hívnám fel a figyelmed, mert biztos vagyok benne, hogy te odab(f)ent sok mindent máshogy éltél meg ma. Láttam, hogy zavarba jöttél, amikor összecsuklott a mikrofon állványod, sőt hébe-hóba el is dőlt a szerkezet. Azt is láttam, a…

Audiopoeta: "A gyerekkoromat is gyászoltam az ő elvesztésével" - Interjú, itt a dal!

Audiopoeta áprilisban rukkolt elő Fej vagy íráscímű dalához forgatott klipjével. A formáció ezúttal egy komolyabb hangvételű szerzeménnyel lepte meg közönségét. Az Aludj jól az elmúlásról, azon belül azoknak a kisállatoknak a túlságosan rövidke életéről szól, akiket családtagokként szeretünk, így vélhetően ezzel a dallal sokan könnyedén azonosulnak majd.
„A dalt egy nagyon fontos élőlény elvesztése ihlette. 15 esztendeje, amikor 11 éves voltam, találtam egy kismacskát a kilencedik kerületben. Természetesen nem volt kérdés, hogy hazaviszem-e, így aztán végigkísérte az egész eddigi életem.” – kezdte a produkció frontembere. „Jóban és rosszban ott volt velem, többek között az édesanyám halálakor, vagy éppen jó pár szerelmi dráma tanúja is ő volt. Sokszor az emberek ki-be mászkálnak az életünkben, de ezek a kisállatok mindig ott vannak velünk, biztos pontot adnak számunkra. Édesanyám betegsége miatt hamar fel kellett nőnöm, így az egyetlen gyermeteg játékot és jókedvet ez a négylábú jelent…

CéAnne: „Iszonyatosan nagy energiákat sugároznak” – Az új klipről beszélgettünk

Ha valakinek angyali hangja van hazánkban, akkor az CéAnne. Az előadó januárban jött ki a Find Da One klipjével, most pedig igazi girlpower anyaggal jelentkezik. They Don't Know-ról a Hősökkel közös Budapest Parkos fellépés után beszélgettünk Annával. CéAnne leginkább angol nyelvű előadókat hallgat, főleg karibi, afrikai gyökerekkel rendelkező angol hölgyeket, így nem csoda, hogy ez az anyag is ezen a nyelven jött létre. A dal producere Ádám Péter (Sonar Bistro) volt; a mastert pedig Joeker készítette. 
„Ez a dal egy elég elfoglalt időszakomban született meg, amikor nagyon fáradt voltam már és végre lett egy szabad estém. Decemberben vettem egy gitárt, elkezdtem rajta ügyködni és januárban, a Find Da One megjelenése után néhány nappal, fél óra alatt meglett ennek a dalnak a váza. Sok olyan előadót hallgatok, akik sikert sikerre halmoznak. Ezen az estén egy picit sajnáltam magam, hogy én miért nem tartok ott, ahol ők és többek közt ez ihlette ezt a dalt.” – kezdte az énekesnő.
„Ugyan…