Fáradhatatlan a Hősök. - Koncertkritika

Egy minden erőt leszívó hetet követően kevés előadóért mozdul meg az ember. A 14. születésnapjuk apropójából megrendezett koncertjük után azonban nem volt kérdés, hogy értük igenis érdemes útra kelnünk.


Így egyszerűen nem hagyhattuk ki a Hősök tegnap esti, a budaörsi Ifjúsági Klubos buliját. A srácok előtt már eddig is emeltem a kalapom, amiért egy ennyire pörgős, fellépéssekkel teli év ellenére (az ő esetükben lehet, hogy pont azért?!) elég szépen odateszik magukat az alkotó munkákban is (csak az ősz beköszöntével olyan dalokkal jöttek ki, mint a Nosztalgia, a Legjobban, a Bevesszük a várost, a Tisztelet, vagy éppen az Életút). Ráadásul tegnap este ismét kiderült, hogy ezek a fiúk egyszerűen fáradhatatlanok (mondanám, hogy nem emberek, de nagyon is azok).


Ők nem tartoznak azon előadók közé, akik a koncertet holmi tapogatódzással, finomkodásokkal kezdik, ugyanis Mentháékkal már az első pillanattól egy ütősebb házibuliba csöppenhetünk bele. Ennek egyik oka lehet az, hogy rendelkeznek azzal az önmagukat túlságosan nem komolyan vevő attitüddel, amely a közönséget fél perc alatt arra készteti, hogy hagyja kint a valóságot, és  ott, akkor, abban a pillanatban maximálisan adja át magát a szórakozásnak. Megragadó szövegek, masszív, karakteres zene a teremben, a közönséggel minden pillanatban együtt lélegző frontemberek a színpadon. Túlzásról itt szó sincs, ugyanis Mentha és Eckü alaposan végigpásztázzák a jelenlévőket, ezzel a kis figyelmességgel pedig szemmel láthatóan plusz örömet okoznak nekik.


Az erőteljes, remekül fűszerezett zenekarban Bodnár Balázs (billentyű), Kéri Kolos (basszusgitár), Vörös Milán (gitár), Kolonics Máté (dob), Hóbor Bence (trombita), valamint a számunkra még mindig bámulatos Vörös Janka bizonyítanak. Janka ezúttal ráadásul betegen állta meg helyét a színpadon, nem is akárhogy. Tiszteletreméltó még, hogy bár tényleg eseménydús esztendőt tudhatnak maguk mögött a fiúk, ennek ellenére még az új dalokat (friss hangszereléssel, más formában) is képesek beleépíteni (pl: Nosztalgia) a már alapvetően is színes, egyetlen momentumában sem unalmas, jól felépített repertoárba. Tegnap felcsendült többek között a Legjobban, a Ha én lennék a főnök, az Északon délen, a Rég láttalak, a 2 kaliber + Nyári gyerekek, a Majd lesz valahogy, az Aki velünk, a Betűzd el, az Enyém, vagy éppen a Nem vagy egyedül.


Amikor egyre több előadó vállalja, hogy miután szívüket-lelküket kiteszik a színpadon, nem értik, hogy a koncertek után mit várnak még tőlük az emberek, akkor mindenképpen ki kell emelnünk, hogy a Hősök ezen a téren is a kivételt erősítik. Ők ugyanis a koncertet követően a színpad előtt is eltöltöttek egy kis időt a rajongókkal és a sokadik közös kép, dedikálás után is volt még egy-egy kedves szavuk, őszinte mosolyuk. Mindez mindenféle megfelelési kényszer, kötelező jelleg nélkül. Lebilincselő (még csak keresni sem kezdjük a kulcsot!), energiát adó kis estét kaptunk újra! Egy párszor még tutira Bevesszük a várost értük...



Interjúk a koncert előtt:

Korábbi cikkek: 


Írta: Nikkk
Fotók: Andi

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ilyen lett TKYD Félelem és Életerő könyve

ONLINE PREMIER: A tökéletes gyermekkort idézi meg a THA SHUDRAS újdonsága

Anymood: "Érzelmi alapon írunk zenét"