Ugrás a fő tartalomra

Új világba kalauzol el a Deftones: Gore című albuma! Lemezkritika!

Hatalmas várakozás előzte meg a sacramentói Deftones új albumát, az április 8-án a Warner által kiadott Gore-t. Szám szerint ez a nyolcadik nagylemezük a sorban és ahogy már megszokhattuk tőlük, ismét megismételhetetlen, egyedi alkotás érkezett. Egyáltalán nem könnyen emészthető, még többszöri hallgatás után is mindig más arcát mutató törékeny Deftones egyveleggel ajándékozták meg most is a közönséget.


Az ötösfogat előzetes nyilatkozatai -miszerint ezúttal teljesen más módszerrel közelítenek a munkához- adhattak némi okot aggodalomra, főleg, hogy Stephen Carpenter gitáros saját bevallása szerint eleve nem is szándékozott játszani az albumon. Az Ultimate Guitarnak adott interjújából egyértelműen kiderül, hogy alig folyt bele a dalszerzésbe, mert nem igazán tudott azonosulni ezzel az iránnyal. Állítása szerint ő jobbra, a zenekar balra tartott… Ez kristálytisztán hallatszik a lemezanyagon, ugyanis meglehetősen kevés lett ezúttal az az igazi régisulis, agyszaggató Deftones döngölés. Nyilván, senki nem számított egy újabb Around The Fur-re, de az ős nu-metálosoknak okozhat csalódást ez a merengősebb megközelítésű dallamvilág.

Az album első felén található Acid Hologram, a Doomed User, vagy a kilencedikként helyet kapott címadó, jó példák lehetnek az old-school keménységre. Ezek az úgymond „konkrétabb” dalok, melyek már elsőre berepesztik a koponyánkat. Ahogy már említettem, ezek vannak kisebbségben, hiszen nagyrészt az előzetesen publikált nyitó Prayers/Triangles-féle irányvonal képviselteti magát. Ezek lassabban operáló, álomszerű, ködbe burkolózó, végtelenül panaszos és zaklatott, ugyanakkor gyönyörű témák. Az album második felét szinte csak ők uralják, sokak szerint ellaposítva a korongot. Nem szívesen használnám rájuk a töltelékdal kifejezést, ezek is ugyanúgy az albumkoncepció részei.


Chino Moreno énekes hangja abszolút megosztó, vagy imádod, vagy gyűlölöd. Egy biztos: mesteri módon ért a dallamokhoz, ugyanakkor velőtrázó sikolyai az üveget is elrepesztik, feszültséget keltenek és a legvégső pillanatban képesek azt feloldani. A hangszeres teljesítményre ezúttal sem lehet panasz. Egyetlen egy ponton érezni csak gyengeséget, mégpedig a kicsit vérszegény dobhangzáson, amin igazán csiszolhattak volna még egy keveset.

Dicséretet érdemel a még borító is, rendkívüli módon összhangban van az anyag légies jellegével. A Deftones nem írta meg újból a White Ponyt, nem kopírozták le a Koi No Yokant és az Adrenaline/Around The Fur szintű gyökereikhez sem ástak vissza. Előálltak azonban egy igényes, izgalmas és a nevükhöz méltó anyaggal, a Gore-ral.

01. Prayers/Triangles 
02. Acid Hologram 
03. Doomed User 
04. Geometric Headdress 
05. Hearts and Wires 
06. Pittura Infamante 
07. Xenon 08. (L)MIRL 
09. Gore 
10. Phantom Bride 
11. Rubicon

Megjegyzések

Népszerűek

Nyílt levél Rúzsa Magdihoz. Gondolataim a Budapest Parkos buli után.

Kedves Rúzsa Magdolna!
Kérlek tisztelettel, ne vedd sértésnek, hogy ebben a bejegyzésben nem magázódva szólok majd hozzád. Számtalan koncertbeszámolót, kritikát készítettem már, azonban most mégis máshogy, más formában szedném össze gondolataimat a mai, teltházas Budapest Parkos koncerted kapcsán. Szólhatna ez a cikk arról, hogy a repertoárod igen színes, jól felépített és halhattunk többek között olyan dalokat, mint a Mona Lisa, az Aduász, az Egyszer élsz, a Légzés vagy éppen a Nélküled. Írhatnám azt is, hogy betöltötted az egész színpadot, hogy irdatlan jó kondival, energiával toltad végig az elsőtől az utolsó percig. Kiemelhetném azt is, hogy a lehető legjobb zenészekkel vetted körbe magad. Írom is, mert mind-mind igaz.
Most viszont egészen más dologra hívnám fel a figyelmed, mert biztos vagyok benne, hogy te odab(f)ent sok mindent máshogy éltél meg ma. Láttam, hogy zavarba jöttél, amikor összecsuklott a mikrofon állványod, sőt hébe-hóba el is dőlt a szerkezet. Azt is láttam, a…

Audiopoeta: "A gyerekkoromat is gyászoltam az ő elvesztésével" - Interjú, itt a dal!

Audiopoeta áprilisban rukkolt elő Fej vagy íráscímű dalához forgatott klipjével. A formáció ezúttal egy komolyabb hangvételű szerzeménnyel lepte meg közönségét. Az Aludj jól az elmúlásról, azon belül azoknak a kisállatoknak a túlságosan rövidke életéről szól, akiket családtagokként szeretünk, így vélhetően ezzel a dallal sokan könnyedén azonosulnak majd.
„A dalt egy nagyon fontos élőlény elvesztése ihlette. 15 esztendeje, amikor 11 éves voltam, találtam egy kismacskát a kilencedik kerületben. Természetesen nem volt kérdés, hogy hazaviszem-e, így aztán végigkísérte az egész eddigi életem.” – kezdte a produkció frontembere. „Jóban és rosszban ott volt velem, többek között az édesanyám halálakor, vagy éppen jó pár szerelmi dráma tanúja is ő volt. Sokszor az emberek ki-be mászkálnak az életünkben, de ezek a kisállatok mindig ott vannak velünk, biztos pontot adnak számunkra. Édesanyám betegsége miatt hamar fel kellett nőnöm, így az egyetlen gyermeteg játékot és jókedvet ez a négylábú jelent…

CéAnne: „Iszonyatosan nagy energiákat sugároznak” – Az új klipről beszélgettünk

Ha valakinek angyali hangja van hazánkban, akkor az CéAnne. Az előadó januárban jött ki a Find Da One klipjével, most pedig igazi girlpower anyaggal jelentkezik. They Don't Know-ról a Hősökkel közös Budapest Parkos fellépés után beszélgettünk Annával. CéAnne leginkább angol nyelvű előadókat hallgat, főleg karibi, afrikai gyökerekkel rendelkező angol hölgyeket, így nem csoda, hogy ez az anyag is ezen a nyelven jött létre. A dal producere Ádám Péter (Sonar Bistro) volt; a mastert pedig Joeker készítette. 
„Ez a dal egy elég elfoglalt időszakomban született meg, amikor nagyon fáradt voltam már és végre lett egy szabad estém. Decemberben vettem egy gitárt, elkezdtem rajta ügyködni és januárban, a Find Da One megjelenése után néhány nappal, fél óra alatt meglett ennek a dalnak a váza. Sok olyan előadót hallgatok, akik sikert sikerre halmoznak. Ezen az estén egy picit sajnáltam magam, hogy én miért nem tartok ott, ahol ők és többek közt ez ihlette ezt a dalt.” – kezdte az énekesnő.
„Ugyan…