Ugrás a fő tartalomra

Új világba kalauzol el a Deftones: Gore című albuma! Lemezkritika!

Hatalmas várakozás előzte meg a sacramentói Deftones új albumát, az április 8-án a Warner által kiadott Gore-t. Szám szerint ez a nyolcadik nagylemezük a sorban és ahogy már megszokhattuk tőlük, ismét megismételhetetlen, egyedi alkotás érkezett. Egyáltalán nem könnyen emészthető, még többszöri hallgatás után is mindig más arcát mutató törékeny Deftones egyveleggel ajándékozták meg most is a közönséget.


Az ötösfogat előzetes nyilatkozatai -miszerint ezúttal teljesen más módszerrel közelítenek a munkához- adhattak némi okot aggodalomra, főleg, hogy Stephen Carpenter gitáros saját bevallása szerint eleve nem is szándékozott játszani az albumon. Az Ultimate Guitarnak adott interjújából egyértelműen kiderül, hogy alig folyt bele a dalszerzésbe, mert nem igazán tudott azonosulni ezzel az iránnyal. Állítása szerint ő jobbra, a zenekar balra tartott… Ez kristálytisztán hallatszik a lemezanyagon, ugyanis meglehetősen kevés lett ezúttal az az igazi régisulis, agyszaggató Deftones döngölés. Nyilván, senki nem számított egy újabb Around The Fur-re, de az ős nu-metálosoknak okozhat csalódást ez a merengősebb megközelítésű dallamvilág.

Az album első felén található Acid Hologram, a Doomed User, vagy a kilencedikként helyet kapott címadó, jó példák lehetnek az old-school keménységre. Ezek az úgymond „konkrétabb” dalok, melyek már elsőre berepesztik a koponyánkat. Ahogy már említettem, ezek vannak kisebbségben, hiszen nagyrészt az előzetesen publikált nyitó Prayers/Triangles-féle irányvonal képviselteti magát. Ezek lassabban operáló, álomszerű, ködbe burkolózó, végtelenül panaszos és zaklatott, ugyanakkor gyönyörű témák. Az album második felét szinte csak ők uralják, sokak szerint ellaposítva a korongot. Nem szívesen használnám rájuk a töltelékdal kifejezést, ezek is ugyanúgy az albumkoncepció részei.


Chino Moreno énekes hangja abszolút megosztó, vagy imádod, vagy gyűlölöd. Egy biztos: mesteri módon ért a dallamokhoz, ugyanakkor velőtrázó sikolyai az üveget is elrepesztik, feszültséget keltenek és a legvégső pillanatban képesek azt feloldani. A hangszeres teljesítményre ezúttal sem lehet panasz. Egyetlen egy ponton érezni csak gyengeséget, mégpedig a kicsit vérszegény dobhangzáson, amin igazán csiszolhattak volna még egy keveset.

Dicséretet érdemel a még borító is, rendkívüli módon összhangban van az anyag légies jellegével. A Deftones nem írta meg újból a White Ponyt, nem kopírozták le a Koi No Yokant és az Adrenaline/Around The Fur szintű gyökereikhez sem ástak vissza. Előálltak azonban egy igényes, izgalmas és a nevükhöz méltó anyaggal, a Gore-ral.

01. Prayers/Triangles 
02. Acid Hologram 
03. Doomed User 
04. Geometric Headdress 
05. Hearts and Wires 
06. Pittura Infamante 
07. Xenon 08. (L)MIRL 
09. Gore 
10. Phantom Bride 
11. Rubicon

Megjegyzések

Népszerűek

Életük legboldogabb szakaszáról mesél Antal Timi és Demko Gergő új szerzeménye. Interjú!

Antal Timi ismét egy szerelmes hangulatú dallal és klippel rukkolt elő, ami nem véletlen, hiszen az előadó nem csak élete párját, de tökéletes szerzőtársát is megtalálta Demko Gergő személyében. Miniinterjú a boldog és végtelenül édes párral a Hold és Csillag kapcsán.

nikiahatos: Dalról-dalra érezni, hogy folyamatosan fejlődtök. Ez mennyire tudatos dolog a részetekről? Timi:Nagyon örülünk, ha így látod és érzed, köszönjük. Egy zenész, előadó számára az egyik legnagyobb visszaigazolás, ha a közönsége értékeli, de legfőképp, ha szereti azt, amit csinál. Sokat dolgozunk azon, hogy egyre jobbak legyünk dalszerzésben, szöveg írásban. Ez tudatos, viszont a dalok inkább érzésből íródnak. Tulajdonképpen mi azáltal fejlesztjük magunkat, hogy megpróbálunk minél több dallamot írni. Ezek valahogy egyre jobbak és jobbak lesznek, de mindig van mit tanulni és van hova fejlődni. Szóval a tanulás és a fejlődésre törekvés szerintem a mi karrierünket végig fogja kísérni. Gergő: Azt gondolom, minden művésze…

Hazánk szerethető furcsaságairól írt dalt a PartYssimo

Immáron 8 éve, hogy gőzerővel üzemel a többszörös Hungarian Wedding Award díjas (2015, 2016, 2017) PartYssimo zenekar. A csapat az eltelt esztendők során betonbiztosan kivívta magának az esküvő szakma elismerését, növekvő táboruknak köszönhetően egyre többször tűnnek fel könnyűzenei rendezvényeken, klubkoncerteken is. A formáció mindent megtesz, hogy elhitesse a közönséggel, hogy az élet bizony a buliról szól. Sztárkoktél koncertsorozatuk során olyan előadókkal léptek egy színpadra, mint Dér Heni, Veres Mónika, Szekeres Adrien, Vastag Csaba, Antal Timi, vagy éppen Gájer Bálint.
A felállásban a vérprofi zenészeken túl Ricky (korábban: Picasso Branch), Nkuya Sonia (korábban: Sugarloaf), és Dina (korábban: Fenyő Miklós zenekara) bizonyít. A csapat nemrégiben a legnagyobb videómegosztón publikálta Happy Himnusz című szerzeményét, amiről az egyik frontember és a dal énekese, Ricky így mesélt: „Alapvetően rendezvényzenekar vagyunk, de a PartYssimo ezen túlmenően egy alkotói közösség is. Va…

Szelina: "El kell kezdeni! Most!" Interjú.

A WatchMe két motorja, Baracskay Rita és Dósa Szelina idén szólóban is elindulnak zenei útjukon. Persze a zenekar továbbra is gőzerővel üzemel, hamarosan előrukkolnak Négykézláb című dalukkal, most azonban Szelina debütált rendkívül fülbemászó Magasba számával. Miniinterjú egy zseniális hanggal, egy iszonyatosan izgalmas arccal.
nikiahatos: Magasba című számod Bánk Attilával együtt alkottad meg. Mesélj egy picit erről a közös munkáról! Szelina: Attilával nagyon inspiráljuk egymást. A Magasba eleinte egy looperrel írt dalkezdemény volt, amit amikor megmutattam neki, ő előállt a hasonmásával. Összekötöttük a két ötletet és szinte kész is lett a zene. A szöveg pedig egyetlen szóból született, ami a Feléledés. Azoknak ajánlom a dalt, akik azt érzik már egy ideje, hogy nem változik semmi. A tervek sorakoznak egymás mögött, de igazából nem haladnak, minden áll. Itt az idő kitörni ebből, feléledni, magunkba szívni egy kis friss levegőt, érezni, hogy élünk, boldogok vagyunk, és minden nap t…