Ugrás a fő tartalomra

Új világba kalauzol el a Deftones: Gore című albuma! Lemezkritika!

Hatalmas várakozás előzte meg a sacramentói Deftones új albumát, az április 8-án a Warner által kiadott Gore-t. Szám szerint ez a nyolcadik nagylemezük a sorban és ahogy már megszokhattuk tőlük, ismét megismételhetetlen, egyedi alkotás érkezett. Egyáltalán nem könnyen emészthető, még többszöri hallgatás után is mindig más arcát mutató törékeny Deftones egyveleggel ajándékozták meg most is a közönséget.


Az ötösfogat előzetes nyilatkozatai -miszerint ezúttal teljesen más módszerrel közelítenek a munkához- adhattak némi okot aggodalomra, főleg, hogy Stephen Carpenter gitáros saját bevallása szerint eleve nem is szándékozott játszani az albumon. Az Ultimate Guitarnak adott interjújából egyértelműen kiderül, hogy alig folyt bele a dalszerzésbe, mert nem igazán tudott azonosulni ezzel az iránnyal. Állítása szerint ő jobbra, a zenekar balra tartott… Ez kristálytisztán hallatszik a lemezanyagon, ugyanis meglehetősen kevés lett ezúttal az az igazi régisulis, agyszaggató Deftones döngölés. Nyilván, senki nem számított egy újabb Around The Fur-re, de az ős nu-metálosoknak okozhat csalódást ez a merengősebb megközelítésű dallamvilág.

Az album első felén található Acid Hologram, a Doomed User, vagy a kilencedikként helyet kapott címadó, jó példák lehetnek az old-school keménységre. Ezek az úgymond „konkrétabb” dalok, melyek már elsőre berepesztik a koponyánkat. Ahogy már említettem, ezek vannak kisebbségben, hiszen nagyrészt az előzetesen publikált nyitó Prayers/Triangles-féle irányvonal képviselteti magát. Ezek lassabban operáló, álomszerű, ködbe burkolózó, végtelenül panaszos és zaklatott, ugyanakkor gyönyörű témák. Az album második felét szinte csak ők uralják, sokak szerint ellaposítva a korongot. Nem szívesen használnám rájuk a töltelékdal kifejezést, ezek is ugyanúgy az albumkoncepció részei.


Chino Moreno énekes hangja abszolút megosztó, vagy imádod, vagy gyűlölöd. Egy biztos: mesteri módon ért a dallamokhoz, ugyanakkor velőtrázó sikolyai az üveget is elrepesztik, feszültséget keltenek és a legvégső pillanatban képesek azt feloldani. A hangszeres teljesítményre ezúttal sem lehet panasz. Egyetlen egy ponton érezni csak gyengeséget, mégpedig a kicsit vérszegény dobhangzáson, amin igazán csiszolhattak volna még egy keveset.

Dicséretet érdemel a még borító is, rendkívüli módon összhangban van az anyag légies jellegével. A Deftones nem írta meg újból a White Ponyt, nem kopírozták le a Koi No Yokant és az Adrenaline/Around The Fur szintű gyökereikhez sem ástak vissza. Előálltak azonban egy igényes, izgalmas és a nevükhöz méltó anyaggal, a Gore-ral.

01. Prayers/Triangles 
02. Acid Hologram 
03. Doomed User 
04. Geometric Headdress 
05. Hearts and Wires 
06. Pittura Infamante 
07. Xenon 08. (L)MIRL 
09. Gore 
10. Phantom Bride 
11. Rubicon

Megjegyzések

Népszerűek

Tóth Ádám: "Gyorsan egyfelé húz a fülünk". Itt a Táncoljunk a klip! Interjú

Tóth Ádámról leginkább Kállay-Saunders Andrással közös munkái kapcsán írtam. A cikk aktualitását most is egy ilyen anyag szolgáltatja, hiszen nemrégiben jelent meg Táncoljunk szerzeményük. A zenész azonban szerzőként,  producerként sem unatkozik, többek között Cserpes Laurával és Oláh Gergővel alkot. Interjú Ádámmal.
nikiahatos: Ismét igényes nótával rukkoltatok elő Andrással közösen. Most először a hangszerelést és a szöveget is neked köszönhetjük. Honnan az ötlet, ihlet? Tóth Ádám:Andris szerint egy öltözőben született meg a dallam egy szál gitárral. Megmondom őszintén, nem emlékszem erre ennyire pontosan. Azt tudom, hogy átjött hozzám egyik nap, hogy kicsit zenélgessünk, ötleteljünk. Minden percét szeretem annak, amikor ezek a pillanatok megszületnek, mert valahogy olyan szerzőpáros vagyunk, akik nagyon inspirálják egymást. Tudjuk egymás gondolatait, hangulatait, emiatt relatív gyorsan egyfelé húz a fülünk. Így volt ez most is. Elkezdtem gitározni, Andris egyből énekelt rá egy refr…

Balladával rukkolt elő KYRA

Fedor Kyra legutóbb augusztusban rukkolt elő Rajtam áll című anyagával, az énekesnő pedig azóta sem unatkozik. Kyra most először egy lírai szerzeménnyel lepte meg közönségét.
„Ez a lassú dal nem született volna meg, ha nem lett volna egy múzsám hozzá, aki történetesen a párom. Szerettem volna, hogy jól essen neki ez az egész produkció. ” – kezdte a Hosszú út kapcsán az előadó. „Ez az első olyan dalom, amelynek a szövegét is én írtam. A téma középpontjában az áll, hogy mindannyian várunk valakire, hogy elinduljon felénk. A hozzánk vezető úton azonban vannak tapasztalatok, kudarcok, a múlt törmelékei, amiket az illető keresztként cipel a hátán. Aztán a szerelemhez, kapcsolathoz is sok erő, türelem kell. Ennek ellenére azt gondolom, hogy mindent meg kell élnünk, hogy az út végül a megfelelő emberhez, a végállomáshoz vezessen el. A szöveg dallama, hangulata akusztikus felfogást kívánt. Szerettem volna, ha ez a dal tökéletesre sikerül, amikor felvettük a vokált, bizony elpityeredtem, mert ú…

Ira Loscoval dolgozott együtt együtt Tandi Flora

Nemrég rukkolt elő legújabb, What If című számával Tandi Flora. Az előadó ezúttal a máltai sztárral, Ira Loscoval dolgozott együtt. A szerelmi háromszög témáját érintő nótához klip is készült, amelyet Máltán forgattak.


nikiahatos: Hogyan jött a lehetőség, hogy Ira-val dolgozhass együtt? Milyen volt vele a közös munka? Tandi Flora: Amikor a dal demóján dolgoztunk, már tudtuk, hogy angol nyelvű anyagot szeretnénk. Ez a döntés pedig lehetőséget biztosított arra, hogy külföldi előadóval működjünk együtt. Ekkor jutott eszembe Ira Losco, akit a 2016-os Eurovízión láttam a tévében, és nagyon megmaradt bennem a produkciója. Felvetettem a szerzőknek, mit szólnának hozzá, hiszen úgyis egy dögös pop hangra volt szükségünk. Mikor felkerestem a menedzsmentjét, nyitottak voltak a közreműködésre, és a dal meghallgatása után egyértelmű volt, hogy elkészítjük együtt a What If duettet. A Málta-Magyarország távolság miatt külön-külön vettük fel a hangsávjainkat, de természetesen folyamatosan kapcsolatban …