Ugrás a fő tartalomra

Megérte várni a Red Hot Chili Peppers Getaway albumára! - Lemezkritika!


Hatalmas várakozás előzte meg a Red Hot Chili Peppers új lemezét, a Getaway-t, hiszen a legutóbbi I’m With You című korong óta már 5 év eltelt. Bizonyos körökben divat szidni az új felállást, hiszen az azóta szólóban tevékenykedő John Frusciante gitáros ikonikus alakját és semmivel össze nem téveszthető játékát rengeteg rajongó hiányolja. Az ő pótlására érkezett a Los Angelesi csapatba Josh Klinghoffer, aki „régi új” barát, hiszen ismert sessionzenész lévén 7 Frusciante lemezen is közreműködött, plusz 2007-ben a Chilibe is beugrott a Stadion Arcadium világkörüli turnéján.

Alapvetően a legtöbb kritika negatív véleménnyel van a Getawayről. Leginkább a „megfáradt”, „kiégett” jelzőkkel illették a zenekart már a 2011-es lemeznél is, ugyanúgy, ahogy annak idején 1995-ben a One Hot Minute lemez esetében is (akkor történetesen a Jane’s Addiction soraiból ismert Dave Navarro tépte a húrokat). Le kell azonban szögezni, hogy az utolsó két lemez egyáltalán nem rossz, csak másfajta megközelítést igényelnek. Nyilvánvaló, hogy Anthonyék sem lesznek már fiatalabbak, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek olyan alkotásokat kiadni a kezükből, melyek igenis kiállják az idő próbáját.

Az előzetesen kiszivárogtatott három dal (sorrendben a Dark Necessities – gyakorlatilag a lemez ultimate slágere, a címadó, plusz a személyes kedvencem, a We Turn Red) nem okozott csalódást, nagyjából sejthettük már mire számítsunk. A hagyományokkal szakítva a produceri teendőket ezúttal a legendás Rick Rubin helyett egy Danger Mouse névre hallgató úriember látta el, aki kissé más gondolkodásmódot képvisel. Az ő javaslatára egyfajta modernizált, mondhatni szoftosabb hangzás alakult ki, de ez egyáltalán nem hat idegenül a csapattól. A bő ötvenperces anyagon változatos stílusú dalokat sikerült felsorakoztatni. A kezdő címadó például egy lightosabb, introvertáltabb tétel, középtempójával gyakorlatilag beúszik a hallójáratokba. Nagyobb dinamikai változásra azonban még várnunk kell. A Sick Love és a Go Robot üde színfoltjai az albumnak, bár lehet, hogy a legtöbb ősrajongónál pont ezek verik le a biztosítékot. Kellemes, funkyba hajló tételek, fogós dallamokkal, emlékezetes refrénnel. Érdekesség, hogy előbbiben maga Sir Elton John működik közre zongorán.

Ezúttal a szövegek nagyrésze is intimebb a szokásosnál, elvileg Anthony magánélete ihlette oroszlánrészüket. Kiemelném még a Feasting on the Flowerst, nagyszerű a zongorabetét a középrészben. Kicsit mintha az előző albumos Even You, Brutus kistestvére lenne. Ha az előbb a dinamikáról beszéltünk, el is érkeztünk a soron következő dalhoz, a Detroithoz. Itt megmutatkozik az a hamisítatlan dob-basszus összhang, mely az ősidők óta jellemzi a zenekart. Chad Smith és Flea tökéletes harmóniában bombabiztos alapokat hoz, óraműpontossággal beütött harangjátékkal megspékelve. Josh, habár jóval kevésbé technikás gitáros, mint elődje, szólói is más sémára épülnek, becsülettel megállja a helyét az albumon. A lemezt utolsó harmadában felcsendülő This Ticonderoga visszakacsint a korai éra hangulatához, az Encore végtelen nyugalmat áraszt, míg a záró Dreams of a Samurai a maga nehezebben emészthető valójával inkább az old-school fanoknak adhat örömre okot.

Összegezve tehát nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek a média beállítja. Megérte 5 évet várni erre az anyagra, hiszen a Chili úgy újult meg, hogy közben legfontosabb vonásait büszkén megőrizte. 


Megjegyzések

Népszerűek

Tkyd: Van bennem egy világ. Itt a klip!

Több írásomban hangsúlyoztam már, hogy azokat a dalokat szeretem, amelyek nem a szerelemről és a megszokott, ezerszer hallott klisékről szólnak. TKYD munkásságát többek között ezért tartom kiemelkedően színvonalasnak a hip-hop műfaján belül. Jól választja ki a témákat, továbbá ő az, aki igazi prófétaként rendkívül rafináltan forgatja a szavakat, egyszerre ragadja meg a lelkedet és az eszedet. Ha megvan benned mindkét alkatrész...
A rádiók még mindig a könnyed szerelmes nótákat pörgetik tonnaszámra és persze a Van bennem egy világ messze van ettől a langyos átlagtól. Tökéletesen írja le, hogy a lelke mélyén egy értelmesebb, teljesebb ember hogyan szeretne valakinek az igazi támasza, minden szinten társa, életének része lenni.

Tkyd nemrégiben klipet is forgatott a Kis nagyember korong egyik legerősebb dalához. Tessék addig hallgatni, amíg fel nem kerül a YouTube felkapott videói közé! Megérdemli.
Ez TKYD üzenete! Itt a klip!
Bravúros buli volt a Kuplungban!
Best of 2017: Legjobb albumok a…

Megérkezett Hesz Ádám legújabb száma, a Micsoda lány

A Micsoda lány egy buszmegállóban történt találkozásból induló románcot mesél el. A frissen debütált fiatal énekesre érdemes lesz odafigyelni, ugyanis zenei tehetsége mellett szerethető karaktere teszi egyedülállóvá produkcióját. Az Ed Sheeranre hajazó „jó fiú” már gyerekkora óta gitározik, énekelni pedig 17 évesen kezdett el. Zenei pályája a blues és jazz műfajon belül indult, amelyekhez a mai napig szívesen nyúl vissza. Évek óta foglalkozik dalszerzéssel és szövegírással, olyan elismert hazai underground előadókkal dolgozott együtt, mint Tkyd, Day, Antal és a Hősök. Jelenleg saját zenekarával koncertezik, ami Hesz Ádám Akusztik néven fut.


Micsoda lány című felvételt egy korábbi utazás ihlette a másfél órás Paks-Budapest útvonalon. Az akusztikus gitárra írt dalt az Irie Maffia egykori alapító-basszusgitárosa, Havas Miklós hangszerelte. A most már Mikoo néven tevékenykedő producer bemutatkozó EP-jét az amerikai énekes-dalszerzővel, Mickey Shiloh-val (Janet Jackson, Britney Spear…

A horvát tengerparton forgatta legújabb klipjét Dér Heni

A hétköznapok lezárásaként robbantotta legújabb, címe ellenére igen energikus dalát Dér Heni. Az előadó ezúttal nem Burai Krisztiánnal, hanem a 19 éves Závodi Marcival alkotott, akivel most dolgozott együtt először. Heni alkotótársát egészen kisgyermekkora óta ismeri, és úgy tűnik nagy egymásra találás ez a mostani, hiszen hamarosan újabb nótát készítenek el közösen. A Meghalok klipjea horvát tengerparton forgott és a valóban a csodálatos látványért Heninek sziklákat is meg kellett másznia. Ez a hangzás nagyon Amerika!
Írta: nikiahatos