Ugrás a fő tartalomra

Megérte várni a Red Hot Chili Peppers Getaway albumára! - Lemezkritika!


Hatalmas várakozás előzte meg a Red Hot Chili Peppers új lemezét, a Getaway-t, hiszen a legutóbbi I’m With You című korong óta már 5 év eltelt. Bizonyos körökben divat szidni az új felállást, hiszen az azóta szólóban tevékenykedő John Frusciante gitáros ikonikus alakját és semmivel össze nem téveszthető játékát rengeteg rajongó hiányolja. Az ő pótlására érkezett a Los Angelesi csapatba Josh Klinghoffer, aki „régi új” barát, hiszen ismert sessionzenész lévén 7 Frusciante lemezen is közreműködött, plusz 2007-ben a Chilibe is beugrott a Stadion Arcadium világkörüli turnéján.

Alapvetően a legtöbb kritika negatív véleménnyel van a Getawayről. Leginkább a „megfáradt”, „kiégett” jelzőkkel illették a zenekart már a 2011-es lemeznél is, ugyanúgy, ahogy annak idején 1995-ben a One Hot Minute lemez esetében is (akkor történetesen a Jane’s Addiction soraiból ismert Dave Navarro tépte a húrokat). Le kell azonban szögezni, hogy az utolsó két lemez egyáltalán nem rossz, csak másfajta megközelítést igényelnek. Nyilvánvaló, hogy Anthonyék sem lesznek már fiatalabbak, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek olyan alkotásokat kiadni a kezükből, melyek igenis kiállják az idő próbáját.

Az előzetesen kiszivárogtatott három dal (sorrendben a Dark Necessities – gyakorlatilag a lemez ultimate slágere, a címadó, plusz a személyes kedvencem, a We Turn Red) nem okozott csalódást, nagyjából sejthettük már mire számítsunk. A hagyományokkal szakítva a produceri teendőket ezúttal a legendás Rick Rubin helyett egy Danger Mouse névre hallgató úriember látta el, aki kissé más gondolkodásmódot képvisel. Az ő javaslatára egyfajta modernizált, mondhatni szoftosabb hangzás alakult ki, de ez egyáltalán nem hat idegenül a csapattól. A bő ötvenperces anyagon változatos stílusú dalokat sikerült felsorakoztatni. A kezdő címadó például egy lightosabb, introvertáltabb tétel, középtempójával gyakorlatilag beúszik a hallójáratokba. Nagyobb dinamikai változásra azonban még várnunk kell. A Sick Love és a Go Robot üde színfoltjai az albumnak, bár lehet, hogy a legtöbb ősrajongónál pont ezek verik le a biztosítékot. Kellemes, funkyba hajló tételek, fogós dallamokkal, emlékezetes refrénnel. Érdekesség, hogy előbbiben maga Sir Elton John működik közre zongorán.

Ezúttal a szövegek nagyrésze is intimebb a szokásosnál, elvileg Anthony magánélete ihlette oroszlánrészüket. Kiemelném még a Feasting on the Flowerst, nagyszerű a zongorabetét a középrészben. Kicsit mintha az előző albumos Even You, Brutus kistestvére lenne. Ha az előbb a dinamikáról beszéltünk, el is érkeztünk a soron következő dalhoz, a Detroithoz. Itt megmutatkozik az a hamisítatlan dob-basszus összhang, mely az ősidők óta jellemzi a zenekart. Chad Smith és Flea tökéletes harmóniában bombabiztos alapokat hoz, óraműpontossággal beütött harangjátékkal megspékelve. Josh, habár jóval kevésbé technikás gitáros, mint elődje, szólói is más sémára épülnek, becsülettel megállja a helyét az albumon. A lemezt utolsó harmadában felcsendülő This Ticonderoga visszakacsint a korai éra hangulatához, az Encore végtelen nyugalmat áraszt, míg a záró Dreams of a Samurai a maga nehezebben emészthető valójával inkább az old-school fanoknak adhat örömre okot.

Összegezve tehát nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek a média beállítja. Megérte 5 évet várni erre az anyagra, hiszen a Chili úgy újult meg, hogy közben legfontosabb vonásait büszkén megőrizte. 


Megjegyzések

Népszerűek

Ira Loscoval dolgozott együtt együtt Tandi Flora

Nemrég rukkolt elő legújabb, What If című számával Tandi Flora. Az előadó ezúttal a máltai sztárral, Ira Loscoval dolgozott együtt. A szerelmi háromszög témáját érintő nótához klip is készült, amelyet Máltán forgattak.


nikiahatos: Hogyan jött a lehetőség, hogy Ira-val dolgozhass együtt? Milyen volt vele a közös munka? Tandi Flora: Amikor a dal demóján dolgoztunk, már tudtuk, hogy angol nyelvű anyagot szeretnénk. Ez a döntés pedig lehetőséget biztosított arra, hogy külföldi előadóval működjünk együtt. Ekkor jutott eszembe Ira Losco, akit a 2016-os Eurovízión láttam a tévében, és nagyon megmaradt bennem a produkciója. Felvetettem a szerzőknek, mit szólnának hozzá, hiszen úgyis egy dögös pop hangra volt szükségünk. Mikor felkerestem a menedzsmentjét, nyitottak voltak a közreműködésre, és a dal meghallgatása után egyértelmű volt, hogy elkészítjük együtt a What If duettet. A Málta-Magyarország távolság miatt külön-külön vettük fel a hangsávjainkat, de természetesen folyamatosan kapcsolatban …

Anymood: "Érzelmi alapon írunk zenét"

Bencsik Tamarát sokan a 2008-as Megasztárban ismerték meg. A dögös, tehetséges lány jelenleg az Anymood duójában állja meg helyét, ahol párjával együtt (Aydan) szolgáltatja a talpalávalót.
Mi az Anymood története? Hogyan ismerkedtetek meg egymással? 
Aydan: Mindketten ismerjük a legendás hajógyári szigetet, ahol közel 10 évig voltam rezidens. Tamara pedig nem csak a hangja, de a férfimagazinokban tett pózai miatt is népszerű. Bevallom, nekem az utóbbi kapcsán ugrott be először, hogy ki is ő. Utólag tudtam meg, hogy a művésznő már régen kifigyelt magának a pult mögül, hiszen fellépései után gyakran megjelent nálunk, és mulatott a zenéimre. Aztán az egyik oldalon írt rám először, és elmondta, hogy tetszik neki, amit képviselek. Kiderült, hogy producerkedik, és 100%-ban egyezik a zenei ízlésünk. Innentől elindultak köztünk az ötletcserék, majd megszületett az első közös számunk, mely a mai napig az egyik legkedveltebb dalunk, az OVER.

Mitől más ez a formáció, mint a többi?
Aydan: Elsősorban …

Szóló vonalon bizonyít Baracskay Rita

A WatchMe zenekar motorja régóta fontolgatja, hogy szólóban is útnak indul, hiszen Rita ízlése több stílusból építkezik és kíváncsi, hogy a műfajok igen színes palettáján mit tud átadni a nagyközönségnek. Mivel egy partnerrel mégiscsak egyszerűbb elindulni azon a bizonyos rögös úton, így Rita első számához vendégül hívta Péterffy Lilit (NB). „Liliben van élet, csillognak-villognak a szemecskéi, egyszerűen jó ilyen emberekkel kooperálni.” A Ne ébressz fel a változásokról szól, és arról, hogy érdemes mindent kipróbálni, megnézni, megérezni, egyszerűen nyitottnak lenni. „Nekem ezek az újdonságok, beleugrások, kipróbálások a teljes önállóságot jelentik. Ez a dal és ez az egész projekt számomra egy tudatosan irányított személyiségfejlesztés.” - mondta el Rita.
A nótához különleges, (telefonon megtekinthető) olyan 360 fokos klip készült, amelyből csak egy-két példány van hazánkban. A videót Scrabo Shepherd és stábja kreálta, aki a WatchMe zenekar klipjeit is készíti. „Éppen egy elég kemény …