Ugrás a fő tartalomra

Megérte várni a Red Hot Chili Peppers Getaway albumára! - Lemezkritika!


Hatalmas várakozás előzte meg a Red Hot Chili Peppers új lemezét, a Getaway-t, hiszen a legutóbbi I’m With You című korong óta már 5 év eltelt. Bizonyos körökben divat szidni az új felállást, hiszen az azóta szólóban tevékenykedő John Frusciante gitáros ikonikus alakját és semmivel össze nem téveszthető játékát rengeteg rajongó hiányolja. Az ő pótlására érkezett a Los Angelesi csapatba Josh Klinghoffer, aki „régi új” barát, hiszen ismert sessionzenész lévén 7 Frusciante lemezen is közreműködött, plusz 2007-ben a Chilibe is beugrott a Stadion Arcadium világkörüli turnéján.

Alapvetően a legtöbb kritika negatív véleménnyel van a Getawayről. Leginkább a „megfáradt”, „kiégett” jelzőkkel illették a zenekart már a 2011-es lemeznél is, ugyanúgy, ahogy annak idején 1995-ben a One Hot Minute lemez esetében is (akkor történetesen a Jane’s Addiction soraiból ismert Dave Navarro tépte a húrokat). Le kell azonban szögezni, hogy az utolsó két lemez egyáltalán nem rossz, csak másfajta megközelítést igényelnek. Nyilvánvaló, hogy Anthonyék sem lesznek már fiatalabbak, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek olyan alkotásokat kiadni a kezükből, melyek igenis kiállják az idő próbáját.

Az előzetesen kiszivárogtatott három dal (sorrendben a Dark Necessities – gyakorlatilag a lemez ultimate slágere, a címadó, plusz a személyes kedvencem, a We Turn Red) nem okozott csalódást, nagyjából sejthettük már mire számítsunk. A hagyományokkal szakítva a produceri teendőket ezúttal a legendás Rick Rubin helyett egy Danger Mouse névre hallgató úriember látta el, aki kissé más gondolkodásmódot képvisel. Az ő javaslatára egyfajta modernizált, mondhatni szoftosabb hangzás alakult ki, de ez egyáltalán nem hat idegenül a csapattól. A bő ötvenperces anyagon változatos stílusú dalokat sikerült felsorakoztatni. A kezdő címadó például egy lightosabb, introvertáltabb tétel, középtempójával gyakorlatilag beúszik a hallójáratokba. Nagyobb dinamikai változásra azonban még várnunk kell. A Sick Love és a Go Robot üde színfoltjai az albumnak, bár lehet, hogy a legtöbb ősrajongónál pont ezek verik le a biztosítékot. Kellemes, funkyba hajló tételek, fogós dallamokkal, emlékezetes refrénnel. Érdekesség, hogy előbbiben maga Sir Elton John működik közre zongorán.

Ezúttal a szövegek nagyrésze is intimebb a szokásosnál, elvileg Anthony magánélete ihlette oroszlánrészüket. Kiemelném még a Feasting on the Flowerst, nagyszerű a zongorabetét a középrészben. Kicsit mintha az előző albumos Even You, Brutus kistestvére lenne. Ha az előbb a dinamikáról beszéltünk, el is érkeztünk a soron következő dalhoz, a Detroithoz. Itt megmutatkozik az a hamisítatlan dob-basszus összhang, mely az ősidők óta jellemzi a zenekart. Chad Smith és Flea tökéletes harmóniában bombabiztos alapokat hoz, óraműpontossággal beütött harangjátékkal megspékelve. Josh, habár jóval kevésbé technikás gitáros, mint elődje, szólói is más sémára épülnek, becsülettel megállja a helyét az albumon. A lemezt utolsó harmadában felcsendülő This Ticonderoga visszakacsint a korai éra hangulatához, az Encore végtelen nyugalmat áraszt, míg a záró Dreams of a Samurai a maga nehezebben emészthető valójával inkább az old-school fanoknak adhat örömre okot.

Összegezve tehát nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek a média beállítja. Megérte 5 évet várni erre az anyagra, hiszen a Chili úgy újult meg, hogy közben legfontosabb vonásait büszkén megőrizte. 


Megjegyzések

Népszerűek

Brutális volt a SENKISE bemutatkozó bulija

Tegnap este az Akvárium Klubban sor került ByeAlex (Márta Alex) és Tembo (Schmidt Gergő) duójának, a SENKISEnek debütáló bulijára. A mindössze két éves formációra rengetegen voltak kíváncsiak, ezt bizonyítja, hogy az eredetileg kisteremben tervezett koncert átkerült a nagyhallba, valamint sokan még az utolsó pillanatokban is próbáltak jegyhez jutni több-kevesebb sikerrel. 
Azt tudjuk, hogy ByeAlex tipikusan a megosztó személyiségek közé tartozik, az ember vagy nagyon imádja őt, vagy totálisan furának, érthetetlennek érzi ezt a figurát. Az innovatív produkció dalai sorra nagy port kavarnak, de az is tény, hogy hatalmas közönséget érintenek meg zenéjükkel. Számomra óriási piros pont, hogy egy hazánkban olyan háttérbe szoruló stílust, mint a trap műfaja magyar nyelven próbálnak meg népszerűsíteni Alexék. A témákat remekül választják meg, a lüktető hangzásvilág pedig pillanatok alatt magával ragadja az embert. A dalszövegben okos gondolatok is megbújnak, de csak olyan finoman, hogy az emb…

Zoltán Erika Másképp - Acoustic Live koncert a Jazzy Pubban

Egy örökfiatal vagy, akinek vérét mindig felpezsdíti a minőségi élőzene? Akkor neked a JAZZY PUB-ban a helyed! A legváltozatosabb stílusokban dúskáló, felejthetetlenül izgalmas koncertek és a legjobb, legnépszerűbb dalokat hajnalig pörgető lemezlovasok mellett kedves pultosok garantálják, hogy te végre igazán önfeledten szórakozhass. A 2009 szeptemberében nyílt JAZZY PUB egyedülálló bor választékkal (Bortársaság jóvoltából), isteni koktélokkal, 2 hangulatos teremmel vár téged a belváros dübörgő szívében, avagy a Liszt Ferenc Téren.


Zoltán Erika mindössze négy éves volt, amikor megszületett benne a döntés: ő bizony énekesnő lesz. Célja eléréséért meg is tett mindent, hiszen zongorázni tanult, dzsesszbalett órákra járt, az érettségit követően pedig énekelt és táncolt különböző bárokban. A zenei pályán Pásztor László (Netoton Família) indította el az Emerton-díjas előadót. Erika 1986-ban Szerelemre születtem számával közönségdíjas lett az Interpop Fesztiválon, innentől pedig alaposan bei…

5 ok, amiért a JETLAGnek adnánk a Nagy-Szín-Pad fődíját!

Idén ötödik alkalommal indult el a koncertező előadók legrangosabb hazai versenye, a Nagy-Szín-Pad! Ebben az esztendőben olyan produkciók alkotják a mezőnyt, mint az Amigod, Antonia Vai, az Apey & the Pea, a Belau, a ByeAlex és a Slepp, a JETLAG, az NB, vagy éppen a Soulwave. Bár mindannyian minőségi anyagokat hoznak, de mi egyértelműen a JETLAG győzelméért szorítunk, mind eddigi munkásságuk, mind a tegnap esti Akváriumos bulijuk után. Jöjjön hát 5 ok, amiért szerintünk megérdemlik a döntőbejutást, majd a főnyereményt.
1. Molnár Tamás egy jelenség színpadon, mégpedig abból a fajtából, amire születni kell, tanítani nem lehet... Irdatlan energia, alázat, emberi előadásmód jellemzi minden alkalommal.
2. A frontember a legkiválóbb zenészeket gyűjtötte maga mellé, minden fronton, hangszeren egy-egy zsenit hallhatunk (Czoller Bence, Demkó Matyi, Farkas Izsák, Lapis Botond, Simonyi Zádor). Ezáltal, ha az embernek egy kis töltésre van szüksége, nem kell wellness hétvégére mennie, elég rés…