Ugrás a fő tartalomra

QUIMBY 25 – Micsodaország: Tragikomédia egy hosszú felvonásban

Éppen 25 éve annak, hogy a Quimby valami igen korhűt, valami igen váratlant, mégis magával ragadót mutatott az akkori fiataloknak. A zenekar mára negyedszázados tapasztalattal, az ország egyik legnépszerűbb és legprofibb bandájaként uralja a nagyszínpadokat, de a 2016. november 26-i jubileumi nagykoncert az Arénában minden eddigi önálló bulin túltesz majd Micsodaország minden lakójának nagy örömére.


A Quimby-t már a dunaújvárosi kezdetektől az expresszív zenei világ és az erőteljes előadásmód jellemezte. A banda a nemzetközi karriert vette először célba, munkásságuk nagy része angol nyelvű dalokból áll és a hazai színpadok mellett Európa számos városában is otthonosan koncerteznek. Az első próbatermi kísérletektől napjainkig vezető két és fél évtized megannyi mesélni valót kínál. Tizennégy album, arany- és platinalemezek, illetve díjak és szakmai elismerések a magyar zenei élet legjavából. Mindezek jellemezték az olykor rögös pályát, melynek sokszínűsége visszaköszön a műfaji szórásoktól nem mentes zenekari életműben. A Quimby slágergyűjteményben ragyogóan megfér egymás mellett a gitáralapú alternatív rock, az újragondolt sanzonok hangulata, vagy a népi motívumok használata a maga szimbolikus, lélekig hatoló szövegvilágával. Libido, Szellő, Hoppá, Legyen vörös, Ventilator blues, Androidő, Nice day, Megadom magam, Most múlik pontosan, Fekete lamoure, Ajjajjaj, vagy Autó egy szerpentinen, hogy csak néhányat említsünk e besorolhatatlan zenei univerzumból.

Hosszú évek óta kik keltik mindezt életre? Féltucatnyi, legalább oly színes, karizmatikus muzsikus. A roppant széles zenei érdeklődésű, de szatirikus világlátása ellenére a mellébeszélést nem toleráló Gerdesits Ferenc, az őrültségben is partner Kárpáti József, aki így nyilatkozik: „A Quimby egy csomó rossz tulajdonságomat úgy váltja még rosszabbá, hogy aztán az nekem még jobban tetszik." Mikuli Ferenc azt vallja, hogy a határtalan kreativitás az, ami mindig továbblöki a batárt. Balanyi Szilárd szerint: „Olyan a Quimby-ben lenni, mint gyerekként egy játszótéren, csak 25 év minden tapasztalatával és összetartó erejével együtt. Hiába romboljuk le néha egymás homokvárait, végül mindig együtt építünk a romokból is egy még jobbat.” A közösségi összetartó őserő Varga Livius, aki a szórakoztatásért ha kell pszichológus, ha kell bohóc, valamint a szorgos művész-frontember Kiss Tibor, az előretolt helyőrség, aki általában elviszi a balhét. A szócső szerepében alázattal közvetíti a zenekar lelkiségét: „Kevés zenekar éli meg a 25 évet. Ez koránt sem olyan könnyű, mint ahogyan azt a műfaj neve alapján gondolnánk. Meg kell, hogy maradjanak a barátságok, a lelkesedés, a kíváncsiság és nem utolsó sorban a legfontosabb megtartó erő: a közönség szeretete. Ehhez rengeteg munkára, szerencsés csillagállásra és az Isten kegyelmére is szükség van. Szeretheti az Úristen a Quimbyt.”

A Quimby-től megszokhattuk a formabontó dolgokat, nem lesz ez 2016. november 26-án sem másként. A fontos jubileum apropóján a Papp László Budapest Sportarénába álmodnak egy monstre színházi elemekben bővelkedő ünnepi játékot. A főszerep természetesen az elmúlt 25 év kalandjaié, zenéié és tanulságaié lesz. Különleges látványvilágú, társművészetekkel gazdagított teátrális, nagy ívű koncertélménnyel várja majd a zenekar a rajongóit. Sosem látott, közel három órás érzelmi hullámvasút, 100% rock ’n’ roll. Hogy az ősz legfontosabb magyar koncerteseménye még kerekebb legyen, a zenekar ezen a napon jelenteti meg tizenhatodik, Jónás Jelenései című albumát!

„Jó évek és rosszak lánca, a psziché és a lélek tánca. Vitorlát bonts!”

2016. november 26. (szombat), 20.00, Papp László Budapest Sportaréna

Megjegyzések

Népszerűek

Előrukkolt Pasztellkék című új számával a Dirty Slippers

A Dirty Slippers rendkívül inspiratív és sikeres időszakát éli, a zenekar idén már a második videoklippel rukkol elő. A téli "Már nem" már bepillantást engedett a zenekar új nagylemezének a hangzásvilágába, azonban a vadiúj dal a Pasztellkék, egy ízig-vérig modern, táncolós bulihimnusz lett. A dal gyorsan bekerült a hazai rádiók játszási listájára is, sőt még Erdélyben és a Vajdaságban is napi szinten hallható. A videoklip Ritók-Filip Áron munkája, aki korábban már két kisfilmet is rendezett a zenekarnak. Ezúttal azonban egy teljesen új, szürreális világ jelenik meg, amely tökéletesen passzol a dal mondanivalójához. Élj a mának! Élj meg minden pillanatot! Szórakozz és bulizz! A klip főszereplői Szabó Kriszta topmodell és Szathmáry Nándor, akik egy álomban találkoznak, de hogy miként, az a videoklip végére derül ki.

A Pasztellkék kapcsán a zenekar frontembere, Lobó-Szalóky Lázár érdekes részleteket is elárult: "Mindig is akartunk egy bulihimnuszt írni. Az előző két leme…

Watchme: „Üdvözlet Pásztor Annának és köszönet a létéért!”

Első magyar nyelvű száma, a Vonalkód után ismét egy anyanyelvű nótával rukkolt elő az izgalmasan fűszerezett, játékos Watchme. A Játszunkról a zenekarvezető, a szaxofonos Baracskay Rita mesélt.
Mikor, kinek a fejéből pattant ki az ötlet?
Pont egy éve a Veszprémi utcazene Fesztiválon gondolkodtunk el azon, hogy ideje egy magyar dalnak. Egyrészt mert nagyon családias, isteni fesztivál hangulat volt, másrészt a zsűri is folyton kiemelte, hogy igényelnék ezt tőlünk. Ekkor leültünk és elkezdtünk arról agyalni, hogy melyik az a magyar előadó, akinek a személye és a szövegei is mindannyiunkhoz közel állnak. Hát nem volt egyszerű! Én is és szerintem a többiek is szigorúak vagyunk, aztán Szelina felvetette, hogy „bakker az Anna”. Innentől tök egyértelmű volt, így meglett a szöveg, a zene pedig már jött magától. Üdvözlet Pásztor Annának és köszönet a létéért!
BOM ismét veletek dolgozott. Miért pont őt választottátok/vontátok be ebbe a nótába is?
Ott ült mellettünk az asztalnál, nagyon cink le…

CocoTia és a Cherry Lemonade: "Óriási vidámság faktor van benne"

CocoTia aztán nem tétlenkedik ezen a nyáron, a Nem várok és a Részeg Tündér után hétvégén ismét egy új dallal rukkolt elő. A lány a két magyar nyelvű nótát követően visszakanyarodott egyik kedvenc nyelvéhez (legalábbis énekelni nagyon szeret így), az angolhoz!
Nikkk: Ismét visszatértél az angol nyelvhez. Miért döntöttél így?
CocoTia: Tudatosan hozom ki így a dalaimat, és szeretek felváltva énekelni magyar és angol nyelven. Hozzám közelebb áll az angol nyelvű éneklés, valószínűleg azért, mert Amerikában éltem hosszabb ideig. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a hazai közönségnek is szeretnék azzal kedveskedni, hogy magyarul énekelek. Régen gyerekkoromban sokat énekeltem például népdal versenyeken. Az első debütáló dalomnak köszönhetően voltak megkereséseim és ennek eredményeképpen Svédországból felkértek, hogy dolgozzunk együtt egy dalon, ennek a munkának a gyümölcse lett a Cherry Lemonade. De itt nem ért véget az út, mert ennek a közös együttműködésnek köszönhetően további dalok is szül…