Ugrás a fő tartalomra

„A 'merre tovább' kérdésre a válasz nálam mindig hamar megszületik” - interjú Madár Tamással

Alapvetően valahogy mindig úgy adódik, hogy minden évben van valami apropója annak, hogy Madár Tomival interjút készítek. Hat évvel ezelőtt a sors jóvoltából kollégák lettünk a Korda Filmparkban – s bár egy idő után a szél elsodort minket egymástól, de ettől függetlenül folyamatosan figyelemmel kísértük a másik szakmai pályafutását.


A mostani interjúnk aktualitását új zenekara, a Surfin' Bird adta, illetve a Balkan Fanatikból való kilépése, de szót ejtettünk rádiós- és színészi karrierjéről is.

RNN: Azt hiszem, nem kevés rajongót megleptél – vagy, ahogy a kommenteket olvastam a Facebookos posztodnál –, szinte sokkoltál azzal, hogy kiléptél a Balkan Fanatikból. Ad hoc döntés volt, vagy már régóta érett?

Madár Tamás:  Is-is. Az ad hoc jelleget az „akkor és ott” miatt kapta a dolog, egyébiránt pedig tervezve volt, csak sokkal elegánsabban képzeltem. Ez a fantasztikusan induló karrier-állomásom a kezdeti szépségektől eljutott a teljes háborúig. Amikor bekerültem a bandába, akkor hatalmas lelkesedéssel vágtam bele ebbe és tettem hozzá - a tehetségemen túl - a maximalizmusomat és a minőség irányába való törekvéseimet, egy jó nagy adag kreatív energiával és a folyamatos startra készség állapotával. Az utolsó pillanatig alázattal, hittel és profizmussal tettem a dolgom. Annak ellenére is, hogy a zenekarvezetés részéről volt igyekezet és munkálkodás a jó érzésem csorbítását illetően. Nem kaptam lehetőséget az alkotói folyamatokban, nem kaptam szabad teret a színpadi műsor alakításában – pedig 14 év színházi tapasztalattal a hátam mögött tudtam volna még mit hozzátenni -, sokszor pedig méltatlanul bántak velem és aláztak nyilvánosan is, ok nélkül. Nem becsülték meg a munkámat és nem ismerték el a tudásomat. Pedig a banda velem érte el – nincs kimondva ugyan -, hogy a közönséggel elindult egy értelmi és értékes kapcsolattartás és kommunikáció. Ennek fényében világos és érthető számomra, hogy a rajongók sokkolva lettek. Én voltam a csatorna köztük és a zenekar között. De sajnálatos módon ez a döntés érett bennem, ugyanis nem tudok létezni és alkotni egy elnyomó közösségben, egy olyan közösségben, ahol nem cél a közös gondolkodás.

RNN: Meghozni egy ilyen jellegű lépést mindig nehéz. Sokat gondolkoztál azon, hogyan és miként tedd meg ezt?

Madár Tamás: A hogyan kérdése mindig változott az éppen aktuális zenekarvezetői hangulatingadozások tükrében. A kilépésem érett, s ennek nagyon egyszerű okai voltak. Többek között a más minőségben való gondolkodás, a más etikai és morális hozzáállás. Ezalatt értem a közös alkotást, a gazdasági kérdéseket, a marketing feladatokat, s nem utolsó sorban a színpadi megjelenés, jelenlét fontosságát. Nos, ezekben semmilyen szintű – nem hogy egyetértés – konzultáció és közös gondolkodás nem volt. Azt hiszem, ha innen nézem a történéseket, akkor mindegy is a hogyan és miként kérdése. Szerintem a szakma is látta és látja, hogy mik a buktatók egy folyamatos fluktuációban létező zenei projektnél. Természetesen sokat gondolkodtam a leváláson, de halogattam, ugyanis mindig hittem a jobb kimenetelekben. Rosszul hittem. Ez a diktatórikus gondolkodás átka, nincs beleszólásod, s ahol nincs szavam, ott nem érzem jól magam, ahol pedig nem érzem jól magam, ott nincs dolgom. 
RNN: Mi volt az első olyan pont, ahol benned már esetleg megfordult, hogy kilépsz a zenekarból?

Madár Tamás: Sokszor megfordult a fejemben, így nem tudnám megmondani, hogy melyik volt az első pont, inkább helyzetekhez tudnám kötni. Ezek a helyzetek pedig érlelték bennem, hogy meghozzam a döntést. Ilyen helyzetek például: gázsikról való hazudozás, tömeg előtti nyilvános üvöltözés a színpadon, külföldi koncertekből való kizárás, Artisjus mizériák, klipben való lejáratás azzal, hogy az arcomhoz másnak a hangját vágták, stb. Mindemellett pedig a mérleg másik oldalán non-stop azon munkálkodtam, hogy még jobb pozícióba hozzam a zenekart. Játszottam a rádióban a dalaikat, elintéztem, hogy Németországban rotációban menjen az egyik rádiónál az összes lemezük, interjúkat szerveztem, folyamatos Facebook kontaktot tartottam fenn a rajongókkal, nyereményjátékokat találtam ki, s nem utolsó sorban rendszeresen helyettesítettem a koncerteken, mert sokszor előfordult, hogy a zenekar vezetőség egyik feje másutt koncertezett, egy másik formációban – ez dupla felelősség és dupla feladat, nulla forint plusszal. Hogy ebből melyik az első pont? Nem tudom megmondani.

RNN: És ezek után – ha fogalmazhatok így – jöttek a folyamatos fekete pontok, amiket te írtál, majd egyszer csak betelt a pohár, és ennyi volt?

Madár Tamás: Ha a fentiekben felsoroltakat valaki végiggondolja, akkor nem kell külön fekete pontokra lebontanom az okokat. Aki egy kicsit is nyitott szemmel jár és van némi rálátása a csapatmunkákra, az tudja, hogy egy normálisan működő közösségben nem fordulhatnak elő olyan esetek, amik velem megtörténtek. A pohár betelt, de szerencsére nem csordult túl. A sok fekete pontnak egy pozitívuma van: a tapasztalás, s annak feldolgozása és tovább kamatoztatása. Ezért jár nekem a piros pont!

RNN: Hogyan fogadták a zenésztársak? Hogyan reagálták le a helyzetet?

Madár Tamás: Ha a szó valódi értelmében beszélünk zenekarról, akkor idáig el sem jutottunk volna. De a szó valódi értelmében nincs zenekar. Ez egy projekt, amihez emberek jönnek-mennek-csapódnak. Ezzel valaki vagy tud azonosulni vagy nem. Ahogy én látom, ennek a projektnek velünk volt meg a csúcspontja. Már nem én vagyok az egyetlen, aki kilépett a bandából. Nem becsülték meg, hogy van egy jól működő formáció. Azt hiszem, ha innen nézem, akkor a zenésztársak pont úgy fogadták, ahogy ezt kell. Van, aki szintén kilépett. Mindettől függetlenül külön-külön – a vezetőkön kívül – mindenkivel volt/van egy baráti vagy haveri viszonyom, kivel mennyire tudott alakulni a sok utazás és koncertek során. Rengeteget röhögtünk együtt és megszámlálhatatlan jó élmény is köt hozzájuk. Nem veszett el minden kapcsolat. A menedzserrel a mai napig minden szerdán focizunk. Az énekes hölggyel és a gitárossal tartjuk a kapcsolatot. Sőt, mi több! Lili és Lala egy remek akusztikus formációt indított útjára, amit nagyon remélek, hogy sikerül nekik szélesebb közönséghez is eljuttatniuk. Igényes, értékes és minőségi zenei világot teremtettek. Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy kis zenei kuriózumra vágyik. S nemrég jelent meg az első kislemezük. Tessék szépen Folk On 45-ot hallgatni! 


RNN: Friss még az egész élmény benned, de ettől függetlenül már gondolkoztál azon, mégis merre tovább? Saját zenei produkció, vagy becsatlakozni másokhoz? Esetleg egy jó kis Random Trip?

Madár Tamás: A „merre tovább” kérdésre a válasz nálam szerencsére mindig hamar megszületik. Sosem vagyok tétlen és mindig van ötletem. Szerencsére a sors is kegyes a lépéseimnél. Na, és persze a különös véletlenek. Tinédzserként és a színi iskolában töltött évek alatt is, bátyám cégénél kitanultam a burkolás csínját-bínját, így egyértelmű volt a képlet, amikor egy beajánlásra elmentem burkolni. El is kezdődött a munka. Na, de kinél?! Milyen furcsa az élet. A ManGoRise zenekar megálmodójával, vezetőjével, a Dannona R3c Studio tulajdonosával, a zenei zsenivel, Bartha Ákos ’Dannonával’ csaptunk bele a közös burkolásba. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot és nagyon hamar barátsággá kovácsolódott a történetünk. Aztán pedig adta magát a helyzet, hogy csináljunk egy új zenei projektet. Írom a szöveget – amibe belepiszkál Ákos is –, Ákos pedig a zenei producer – s persze van beleszólásom nekem is. Abszolút demokratikus zenei történet. Szeretem ezt a helyzetet. Szeretem, hogy játékosan alkotunk. És az sem utolsó szempont, hogy rengeteget tanulok ebben a folyamatban is. Az pedig csak hab a tortán, hogy tökéletes az összhang közöttünk az alkotások alatt. Elég, ha Ákos belecsap egy beat-be, már dudorászok rá egy bassline-t, arra ő rögtön egy dallammal reflektál. Ezek után pedig leülünk, és egyből tudjuk, hogy honnan hová akarunk eljutni. Igyekszünk olyan hangzást teremteni, ami elüt a szokványos rádióbarát dalok hangzásvilágától és valamiféle, eddig szokatlan stílusban operálunk. Szövegileg pedig az a cél, hogy legyen üzenetértéke az elhangzó soroknak, egyfajta pozitív útravaló a hétköznapokból kitörni vágyóknak. Random Trip jöhet majd a jövőben, de egyelőre a saját dolgunkon van a fókusz. Most mindenekelőtt: Surfin’ Bird! El is készült a debütáló dalunk. Hamarosan érkezik a klip, közben pedig folyamatosan dolgozunk, hogy minél előbb kijöjjünk az első lemezzel. Nyárra az a terv, hogy már járjuk a fesztiválokat. Ruhaszponzort is hozott a szerencse, így kijelenthető, hogy a Surfin’ Bird-öt a Méta/Senior öltözteti. Magyar előadó, magyar nyelven, magyar ruhában. Hálás köszönetem ezúton is Belicza Beának, a tervező-tulajdonosnak.

RNN: A rádiózás továbbra is az életed része maradt, új műsoraid is lettek. Ezen a téren hova tovább, merre tudsz előre lépni?

Madár Tamás: A rádiózás – most már kettő éve – olyannyira az életem része, hogy a második szerelmem lett. Van új műsorom is, van, amit már nem viszek tovább, de van, amit továbbra is csinálok. Remek emberekkel dolgozom és találkozom a stúdióban. Őrületes mennyiségben zúdul rám a tudás. Telis-tele vannak a rádiós napjaim tehetségekkel, értékes, értékteremtő, gondolkodó emberekkel. Jó érzés közöttük lenni. Ezt ezúton is – és sokadszor – köszönöm Fodor János alapító-főszerkesztőnek, hogy gondolt rám és bízott bennem. Olyan koponyákkal dolgoztam és dolgozom a stúdióban, mint pl.: D.Tóth Kriszta, Náray Tamás, Csernus Imre, Gáspár Sarolta, Carla Galli, Szabó Gabi, Kovalik András, Farkas Gábriel, Pataki Katalin, Marjai Virág… Van most ’Vendég-Játék’ néven egy műsorunk, amelyben vendégszereplésre jönnek hozzánk heti egyszer, kettő órában műsort vezetni. Így van szerencsém minden héten újabb fantasztikus emberekkel együtt dolgoznom, többek között: Hevesi Tamással, Buday Péterrel, Dr. Magyar Györggyel, Sváby Andrással, Hegyi Ivánnal, Bebével, Kautzky Armanddal… Akik maguk is értékes embereket hívnak vendégül. Azt gondolom ez több mint jó! Ami engem illet, jelenleg három műsorom van, melyeket magam keverem és magam is szerkesztem. Az egyik műsorom az ’1001 és nem éjszaka’. Kultúra- és zeneéhségem csillapíthatatlan, de mérsékelhető. Az egyik ilyen mérséklésem az ’1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz’ c. könyv volt. Igen, meghallgattam az összes lemezt. 400 nap alatt teljesítettem. Azóta is gyűjtöm be ezeket a lemezeket bakeliten. 1955-től 2007-ig tartott a kalandozásom. Egy varázslatos élményt adott ez nekem, a kicsivel több, mint egy éves zenei utazás. Ezt az élményemet osztom meg minden csütörtökön déltől, egy órában. A másik műsorom a ’Magyar zene’. Ebben a műsorban van, hogy a mikrofonnál vagyok, de van, hogy a távolból hallgatom. Ha távol vagyok, akkor egy órában szól a magyar zenei összeállításom, a több éves gyűjteményemből válogatva, az ’50-es évektől napjainkig. Ha a mikrofonnál vagyok, akkor nem egyedül ülök a rádióban. Van vendégem. Magyar vendégem. Előadó, zenész, zenekar, énekes… Tehetséges, gondolkodó művészek. Minden hétfőn este 8 órától szól a magyar zene, szól egy magyar hang. A harmadik műsorom pedig a ’Szendvics’. Táplálék a fejeknek. Mindenféle földi jó, ami egy jó szellemi-szendvicshez szükségeltetik. Van film, színház, fesztivál, könyv, gasztronómia, egészség, kiállítás, mozgás, szépség, s minden mi még beleférhet, s eszembe jut. Minden csütörtökön délelőtt 10 órától kettő órában készítem a tízórait. A rádiózás „hova tovább” kérdésére megsaccolni sem tudom a választ. Bízom benne, hogy még sok-sok év van ebben a kezdeményezésben. És bízom abban is, hogy továbbra is egyre több emberhez tudunk eljutni. Fontos, amit csinálunk és fontos az is, hogy az embereknek legyen egy olyan kis szigete, mint a Bézs, ahol értékes dolgok születnek, s ahol nem találkoznak a hétköznapok problémáival, ahol nincs politika, viszont van megoldáskeresés és olyan kérdések felvetése, melyek önmagukban előremutatóak. Jó lenne végre, ha felébredne ez az ország!

RNN: Melyik műsorod áll a legközelebb a szívedhez? Tudom, hogy nehéz erre válaszolni, mert mindegyik a saját gyereked egy kicsit, de mégis – melyiket emelnéd ki és miért?

Madár Tamás: Mindegyik műsort nagyon szeretem, mindegyik közel áll a szívemhez. Tényleg nem tudok kiemelni egyet sem, hogy jobban szeretném a másiknál. Mindegyiket másért szeretem. Mindegyikben más szépséget vagy épp kihívást látok. Arra pedig különösképpen ügyelek, hogy mindegyik műsornál feladatok elé állítsam magam és igyekszem mindig érdekessé tenni az aktuális műsoraimat. Mindegyik attól kedvencem, hogy előzetes „kutatómunkák” előzik meg az adásaimat, amit nagyon élvezek. Új témák keresése, új érdekességek összegyűjtése, új megközelítések. Nincs mit kiemelnem. Mindegyik az édes gyermekem, egyformán szeretem őket.

RNN: Színház, filmek terén mi a helyzet? Milyen változás történt az utolsó elkészült interjúnk óta?

Madár Tamás: Ha jól emlékszem, akkor ezen a téren utoljára a Butiquehotel.hu sorozat kapcsán beszélgettünk. Na, kérlek az pont olyan nagyot bukott, mint amennyire nagyon mi hittünk benne. Kár érte, de legyünk őszinték, nagyon rossz lett. Ékes példája ez a sorozat a magyar hozzáállásnak. Tele volt a produkció a széles közönség számára – köztük velem is – még ismeretlen arcokkal, s ennek okán nem is kapott annyi pénzt és figyelmet, mint amennyi valójában kellett volna. A reklámra sem költöttek egy fillért sem. A forgatás is rapid volt, a minőség rovására. Tulajdonképpen akármit csinálhattam volna Boriszként, senkit sem érdekelt. A színészi munkáim száma a Balkan Fanatik zenekarhoz való csatlakozásomtól számítva megcsappant, ami nem baj, mert így eggyel közelebb kerültem a valódi céljaimhoz, s ahhoz, hogy egyre szabadabban dönthessek arról, hogy mit vállalok és mit nem. Na, meg az sem utolsó szempont, hogy megszabadultam attól a színház okozta görcstől, hogy jaj, vajon bekerülök-e a következő produkcióba?! Közben egyértelművé vált az is, hogy hosszútávon úgy tudok fennmaradni és maradandót alkotni, ha a magam ura vagyok, és nem kell idióta koncepcióknak és idióta emberek agymenéseinek megfelelni. Főleg most, hogy totálisan eluralkodott minden területen a dilettantizmus. Olyan emberek döntenek a sorsodról és mondják meg, hogy jó vagy-e vagy sem, akik maguk sem túl sok mindent tettek az asztalra. Ebbe a sorba már nem vagyok hajlandó beállni. A játék szeretete viszont örök bennem. Ennél fogva játszom, amikor tudok, és amikor olyan lehetőség kínálkozik, amit szívesen vállalok és örömömet lelem benne. Most ilyen kis gyöngyszem az életemben a PartVonal Műhely. Ez egy olyan társulás, ahol az ifjúságnak adnak élvezhető, érthető, fogyasztható és elgondolkodtató előadásokat – kötelező olvasmányokból – a beavató-színház elemeivel élve és használva. Ez nekem is baromi izgalmas feladat, mert a tinédzsereket nem egyszerű megfogni – főleg kultúrával nem –, de ezzel a formanyelvvel úgy érzem, nyertünk. Szeretik és megjegyzik. Quintus Konrád ennek a csapatnak a vezetője, aki jó érzéssel, jó időben keresett meg, hogy csatlakozzak újra, amit ezúton is köszönök neki. Jelenleg Örkény István egyperceseiből csinálunk előadásokat, valamint van egy beugrásom a Rómeó és Júliába – amit korábban már játszottam velük. A rádió mellett ez is egy jó szakmai pont az életemben. Ami nagyon hiányzik, az a filmezés, de úgy látom, hogy ez már nagyon politika. Bár, ma már mi nem az? Az elmúlt években többször előfordult, hogy aláírtam filmes szerződéseket és a forgatás kezdetén visszamondták, csak mert az egyik „sztár” mégsem vállalta és velem sajnos nem lehet eladni a produkciót. De volt olyan is, hogy leforgattunk egy sorozatot és az egyik kereskedelmi csatorna azt mondta, hogy megveszik, ha leforgathatják a saját színészeikkel. A napokban pedig egy jelenleg futó, új sorozatnak voltam a castingján, amiből nemrég láttam részleteket és – már nem is meglepve – azt látom, hogy ismét celebekkel van telenyomva a produkció. Hol élünk?! A hiba nem az én készülékemben van. Egyszer talán kitisztul az ég és gondolnak rám is. Talán. De mindenáron nem csinálom. Látom tönkremenni a színészeket. Közben pedig sorra jönnek ki a magyar produkciók a „jól bevált” arcokkal. Maradok a magam ura.

RNN: Hogyan foglalnád össze most a hova továbbot? Mik a tervek a közeljövőre? Hol láthat esetleg téged a közönség színpadon?

Madár Tamás: Szeretném a rádiózásból szerzett tudásomat tovább kamatoztatni, szeretném a Surfin’ Bird zenei projektet emblematikussá tenni a magyar könnyűzenei érában és szeretnék színészként értékeset alkotni. A „hol láthatnak” kérdésre nem tudok pontos választ adni, mert folyamatosan szervezésben vagyok én is, hogy kialakuljon egy követhető rendszer a sok feladat között, amiből aztán csemegézhetnek majd azok, akik kíváncsiak rám.

Fotók: Bartha Ákos „Dannona”

Népszerűek

Majkán nem fogott ki az Add a szavad! Itt a Partykarantén.

A SPAR jóvoltából egy egészen mókás, és végül eredményes játékra került sor Majka és rajongói között. Ugyanis május végétől a közönségtől várt szavakat a rapper és ezekből a kapott (több mint 10.000) mondatelemekből rakta össze legújabb slágerét. Mert, hogy a Partykarantén sokat pörög majd az idén, az számunkra nem kérdés. De az sem, hogy Majka fanjainak nem kell a szomszédba menni egy kis bolondozásért, ugyanis olyan szavakkal lepték meg az előadót, mint a ritty-rutty, a slattyogok, vagy éppen a pitty-putty.
Hiába a SPAR szervezés, szerencsére a dalban nem kapunk pofátlan reklámtömkeleget, inkább csak egy könnyed, nyárról szóló nótáról beszélünk, amelyben ott van az összetartozás, az élet szeretete és a rappertől már jól megszokott lazaság. Persze az i-re nem kerülne fel az a bizonyos pont, ha nem Kollányi Zsuzsi hangját hallhatnánk a refrén alatt. 
Zene: Dankó 'Triek' Zsolt, Bécsy Bence, Sziklai Mátyás  Szöveg: Majoros Péter , Sziklai Mátyás Rendező: Galler András "Indi…

"Menő, hogy ilyen nyitott a közönségünk.” – interjú az Elefánt zenekarral

A 2017-es év több szempontból is izgalmasan alakul az Elefánt számára. A zenekar idén ünnepli 5. születésnapját, valamint márciusban kijött a harmadik nagylemezük is, Minden címmel. Bár az album fogadtatása elég vegyesre sikerült, a rajongók mégis teltházas A38 koncerttel ünnepelték megjelenését. Az új albumról és a további tervekről kérdeztük a srácokat.
Hosszú Kata: Már majdnem mindenhol bemutattátok az új lemezt. Hogy érzitek, milyen a fogadtatása? Csabi: Lehet azért, mert eleve csak azok jönnek el egy lemezbemutatóra, akiknek tetszik az adott cucc, de néhány furcsálló kritikát leszámítva kifejezetten pozitív. Engem személy szerint ez meglep, sokkal több „köpködésre” számítottam. Menő, hogy ilyen nyitott a közönségünk
H. K.: A Madarakon kívül másik számból is terveztek videoklipet csinálni? Csabi: Igen, de azt egyelőre nem árulhatom el, hogy melyek ezek, mer én sem tudom. Na jó, tudom, de akkor sem. Na jó, a Faunból mindenképp lesz legalább egy.
H. K.: Vannak a lemezen rövidebb dalrés…

Kádár Barbi: "Amikor megszületik egy dal, akkor úgy dédelgetjük, szeretgetjük, mint a gyermekünket"

Kádár Barbival először Antal Timi Elég klipforgatásán találkoztam, hiszen a mindig éneklő, mindig mosolygós csajok igazi jó barátnőkként támogatják egymást évek óta. Barbit eddig csak a színfalak mögött hallhattam énekelni, ám nemrégiben egy slágergyanús, nyári nótával rukkolt elő, amelyet a MonkeyBeats formációval közösen álmodtak meg.

Nikkk: Azoknak, akik most hallanak rólad először, mesélj egy picit magadról! Mióta érdekel a zene? Hol találkozhatott veled a közönség eddig?
Barbi: Debrecenben születtem és a mellette lévő faluban, Monostorpályiban nőttem fel. Általános iskolába még oda jártam és már itt elkezdődött a zene iránti érdeklődésem. Volt egy pár iskolai énekverseny, amiken részt vettem, illetve néptáncolni tanultam 10 évig. A néptáncban pedig az éneklés is fontos szerepet kap. Ezután Debrecenben tanultam tovább, a Dienes László Gimiben, ahol  a tanáraink is zenéltek (Dienes Band). Miközben a gimiben tanultam, jártam körülbelül két évig a Rocksuliba is, ahol szintén éneket tan…