Ugrás a fő tartalomra

Margaret Island: "Nagyon értékeljük, és nagy felelősségnek érezzük, hogy számítanak ránk, számolnak velünk."

Fellépnek az EFOTT -1. akusztikus napján (július 11.), a fesztivál Nagyszínpadán pedig július 14-én játszanak. Három kategóriában (év koncert, év albuma, év női előadója) is jelöltek a Petőfi Zenei Díjára. A mindössze három éves Margaret Island már most nagyot ment, a beszélgetés során pedig végig azt éreztem, hogy ez bizony még csak a kezdet. 



Nikkk: Most, hogy itt, az EFOTT sajtótájékoztatóján találkozunk, az első kérdésem adja magát. Korábban, civilként inkább a kisebb rendezvényeket, mint például egy majális vagy falunap részesítettétek előnyben, vagy a fesztiválokat szerettétek, élveztétek jobban?
Viki: Egyértelműen a fesztiválok mellé teszem le a voksom, hiszen alapvetően egy fesztiválmániás országban élünk. A fesztiválok egy sokkal nyitottabb, szabadabb közeget jelentenek, továbbá olyan külföldi előadók fellépésein vehetünk részt, akiket lehet, hogy amúgy sosem látnánk, hallanánk élőben. Nyilván szeretjük a kisebb eseményeket, a falunapokat is, de ha választani kell, akkor egyértelmű a döntés.

Nikkk: Mi volt az első gondolatotok, amikor üzenetben, vagy telefonon értesültetek róla, hogy megérkezett az első fesztiválos felkérésetek?
Bálint: Nagyon örültünk, ugyanakkor iszonyatosan kíváncsiak voltunk, hogy milyen is lesz ez. Meg is voltunk illetődve, hiszen tudtuk, hogy egy egész más környezetbe érkezünk, mint amikor csak mi zenéltünk egy klubban. Itt az emberek megnéznek minket, ha nem tetszünk nekik, akkor átsétálnak egy másik színpadhoz. Ehhez a kihíváshoz fel is kellett nőnünk. Ott akartuk, akarjuk tartani a közönséget, és szórakoztatni akarjuk őket. Pluszban ott van a tény, az élmény, hogy egy hatalmas színpadot kell megtöltenünk, és ijesztően profi technikával, stábbal zenélhetünk.
Viki: Emlékszem, hogy mennyire zavarban voltunk az első felkéréskor. Annyira nem értettem az egészet, alig tudtam felfogni, hogy mi történik velünk. Hatalmas élmény volt a kisebb koncertekről belecsöppenni ebbe a világba. Az elején tényleg meg voltunk szeppenve, de a nyár végére azt gondolom, hogy egészen jól belejöttünk.


Nikkk: Amikor több, zeneszerető, zeneértő ember találkozik egymással egy produkció erejéig, akkor mi, a közönség is érezzük, hogy bizony egy különleges, nagy pillanat részesei lehetünk. Nemrégiben kijött egy videó, amelyben a VoiceStation kórussal énekelhettél együtt.
Viki:
Nagyon izgalmas volt ez a közös munka. Mindig bennünk volt a vágy, hogy másokkal is közösen alkossunk, énekeljünk. Hatalmas élmény volt most olyanokkal együtt lenni, örömzenélni, akik szeretnek énekelni és szeretnek minket is. Az ottani, és szerintem a végeredmény hangulata is egy semmimással össze nem keverhető dolgot, érzést hozott. Tökéletes harmadik születésnapi ajándék volt ez számomra.

Nikkk: Három kategóriában is jelöltek vagytok a Petőfi Zenei díjára. Ráadásul az albumotok és a koncertetek is jelölve lett, ami talán a zenészek számára az egyik legszuperebb dolog.
Bálint: A legnagyobb visszajelzés számunkra mindig az, amikor a közönség eljön a koncertjeinkre, hallgatja a dalainkat, a lemezünket. Az, hogy ilyen visszajelzéseket kapunk a szakmától, a szakmabeliektől is, az ugyancsak nagy dolog számunkra. Egy visszacsatolás, hogy jó úton járunk.
Viki: A díjra jelölt Akvárium Klubbos koncertünk több szinten is hatalmas élmény volt számunkra, például a Facebookon LIVE-ban is közvetítettük. Az pedig, hogy az egész Petőfi díjátadós közegben mi vagyunk a legfiatalabbak a három éves zenekarunkkal, mondhatom, hogy hab a tortán számunkra. Nagyon értékeljük, és nagy felelősségnek érezzük, hogy számítanak ránk, számolnak velünk.

Nikkk: Amikor zenészekkel az alkotásról beszélgetek, alapvetően két típust különböztethetek meg. Vannak, akik menetközben, spontán helyzetben alkotnak, mások pedig csak egy steril szobában, közegben képesek a munkára. Ti hogy dolgoztok?
Bálint: Nálunk minkét szituáció megtalálható. A múltkor például egy tévés felvételen voltunk és amíg az operatőr elkészült a felvételre, jött egy dallam, amit gyorsan fel kellett vennünk, hogy később használni tudjuk.
Viki: Tényleg mindkettő, vegyesen igaz ránk. Egy biztos, ha jön az ihlet, akkor azt egyből rögzíteni kell, mert lehet, hogy soha többet nem fogom hallani, érezni ugyanazt. Nagy kihívás is ezeket a dolgokat gyorsan megragadni.

Nikkk: Amikor valakinek a korábbi hobbijából lesz a munkája, valóra válik az álma, akkor nagyon oda kell figyelnie, hogy időnként kikapcsolódjon. Ti figyeltek erre?
Bálint: Igyekszünk megtalálni azokat a perceket, amikor pihenhetünk, kikapcsolhatunk. Akár egy turné során, ha olyan városban járunk, ahol nem voltunk még, akkor próbáljuk megismerni az adott helyet. Legalább egy kicsit. Azt gondolom, hogy ez is sokat segít nekünk abban, hogy megértsük és megéljük, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Múlt héten például Egerben jártunk, el is mentünk egy picit kirándulni.
Viki: Ez a kérdés azért nehéz, mert amikor tényleg abból élsz, az a munkád, amit imádsz csinálni, akkor úgy érzed, hogy folyamatosan meg kell felelned. Ha egy percet, egy ihletet, egy lehetőséget elszalasztasz, szinte fáj, hogy nem tetted oda magad maximálisan. Annyira akarod csinálni, hogy kicsit bele is akarsz halni. Ennek ellenére szeptemberben mi is kiveszünk egy 2 hetes szünetet, mert tudjuk, hogy hosszú távon tényleg szükség van egy kis kikapcsolódásra. 


Megjegyzések

Népszerűek

Majkán nem fogott ki az Add a szavad! Itt a Partykarantén.

A SPAR jóvoltából egy egészen mókás, és végül eredményes játékra került sor Majka és rajongói között. Ugyanis május végétől a közönségtől várt szavakat a rapper és ezekből a kapott (több mint 10.000) mondatelemekből rakta össze legújabb slágerét. Mert, hogy a Partykarantén sokat pörög majd az idén, az számunkra nem kérdés. De az sem, hogy Majka fanjainak nem kell a szomszédba menni egy kis bolondozásért, ugyanis olyan szavakkal lepték meg az előadót, mint a ritty-rutty, a slattyogok, vagy éppen a pitty-putty.
Hiába a SPAR szervezés, szerencsére a dalban nem kapunk pofátlan reklámtömkeleget, inkább csak egy könnyed, nyárról szóló nótáról beszélünk, amelyben ott van az összetartozás, az élet szeretete és a rappertől már jól megszokott lazaság. Persze az i-re nem kerülne fel az a bizonyos pont, ha nem Kollányi Zsuzsi hangját hallhatnánk a refrén alatt. 
Zene: Dankó 'Triek' Zsolt, Bécsy Bence, Sziklai Mátyás  Szöveg: Majoros Péter , Sziklai Mátyás Rendező: Galler András "Indi…

"Menő, hogy ilyen nyitott a közönségünk.” – interjú az Elefánt zenekarral

A 2017-es év több szempontból is izgalmasan alakul az Elefánt számára. A zenekar idén ünnepli 5. születésnapját, valamint márciusban kijött a harmadik nagylemezük is, Minden címmel. Bár az album fogadtatása elég vegyesre sikerült, a rajongók mégis teltházas A38 koncerttel ünnepelték megjelenését. Az új albumról és a további tervekről kérdeztük a srácokat.
Hosszú Kata: Már majdnem mindenhol bemutattátok az új lemezt. Hogy érzitek, milyen a fogadtatása? Csabi: Lehet azért, mert eleve csak azok jönnek el egy lemezbemutatóra, akiknek tetszik az adott cucc, de néhány furcsálló kritikát leszámítva kifejezetten pozitív. Engem személy szerint ez meglep, sokkal több „köpködésre” számítottam. Menő, hogy ilyen nyitott a közönségünk
H. K.: A Madarakon kívül másik számból is terveztek videoklipet csinálni? Csabi: Igen, de azt egyelőre nem árulhatom el, hogy melyek ezek, mer én sem tudom. Na jó, tudom, de akkor sem. Na jó, a Faunból mindenképp lesz legalább egy.
H. K.: Vannak a lemezen rövidebb dalrés…

Kádár Barbi: "Amikor megszületik egy dal, akkor úgy dédelgetjük, szeretgetjük, mint a gyermekünket"

Kádár Barbival először Antal Timi Elég klipforgatásán találkoztam, hiszen a mindig éneklő, mindig mosolygós csajok igazi jó barátnőkként támogatják egymást évek óta. Barbit eddig csak a színfalak mögött hallhattam énekelni, ám nemrégiben egy slágergyanús, nyári nótával rukkolt elő, amelyet a MonkeyBeats formációval közösen álmodtak meg.

Nikkk: Azoknak, akik most hallanak rólad először, mesélj egy picit magadról! Mióta érdekel a zene? Hol találkozhatott veled a közönség eddig?
Barbi: Debrecenben születtem és a mellette lévő faluban, Monostorpályiban nőttem fel. Általános iskolába még oda jártam és már itt elkezdődött a zene iránti érdeklődésem. Volt egy pár iskolai énekverseny, amiken részt vettem, illetve néptáncolni tanultam 10 évig. A néptáncban pedig az éneklés is fontos szerepet kap. Ezután Debrecenben tanultam tovább, a Dienes László Gimiben, ahol  a tanáraink is zenéltek (Dienes Band). Miközben a gimiben tanultam, jártam körülbelül két évig a Rocksuliba is, ahol szintén éneket tan…