Ugrás a fő tartalomra

Rögtön két dallal lépett be a poppiacra az ütős formáció. Itt a Nene! - Interjú

Akad tag, aki korábban feltűnt a Rising Star tehetségkutatóban, és van, aki a Hősök, vagy éppen Sub Bass Monster zenekarában állja meg helyét. Öt rátermett fiatal, akik rögtön két remek, slágergyanús nótával léptek át a hazai zenei piac kapuján. Ebben a cikkben még bemutatom őket, de hamarosan széles tömeg fogja őket ismerni és szeretni. Ebben biztos vagyok. Itt a Nene.


Nikkk: Hogy a közönség kaphasson rólatok egy képet, áruljátok el, mikor éreztétek először, hogy szeretnétek zenével foglalkozni? Hol találkozhattak veletek a hallgatók korábban?
Reni: Tulajdonképpen már a szüleim elhatározták ezt, amikor 6 évesen beírattak zongorázni, majd később az ének-zenei általános iskolába. Innentől kezdve a zene az életem részévé vált. Több helyen is találkozhatott a közönség velem, számos székesfehérvári rendezvényen, bulikon, helyi és televíziós tehetségkutató műsorban is megfordultam már. Továbbá vokáloztam több zenekarnak, énekesnek is, ahonnan esetleg ismerős lehetek.
Evelin: Kiskorom óta tanulok zenélni, furulyára lettem beíratva zenesuliba, mivel akkoriban nem volt más lehetőség a falunkban. Hamar kiderült, hogy van hozzá tehetségem, így Zeneművészeti Szakközépiskolába felvételiztem Vácra. Azt tudtam, hogy zenész szeretnék lenni, de emellett azt is, hogy nem ezzel a hangszerrel fogok alkotni. Időközben átjelentkeztem basszusgitár szakra az intézményen belül. A meghallgatás után csodák csodájára átvettek, amiért nagyon hálás vagyok. Azóta hatalmas a boldogság. Jelenleg a Kodolányi János Főiskolán tanulhatom azt, amit szeretek, ráadásul zseniális zenészek, tanárok képeznek. Bekerültem idén márciusban a Sub Bass Monster zenekarba, így a Nenén kívül ott lehet engem hallani még.
Milán: Gyerekkorom óta jelen volt a zene a családomban. A nővérem énekes, apám basszusgitáros, anyukám pedig csellózott. Jelenleg a Hősök gitáros posztját töltöm be, valamint a Gudics-Vörös nevű jazz-rock trioba találkozhattok velem.
József: A zenével nagyon fiatalon elkezdtem foglalkozni, édesapám dobos, az ő hatására már 3 évesen a dobszerkó mögött ültem. Aztán később jött a szintetizátor és a zongora. Rendszeresen játszom Benkő Lászlóval, a legendás Omega együttes billentyűsével az általam alapított Megapolis együttesben, de Rácz Katival, Tabáni Istvánnal is volt szerencsém már sokszor játszani. Evelinnel és Szabival a Lilin Quartettben is együtt játszunk jazz zenét.
Szabolcs: Körülbelül 16 évesen döntöttem el, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. A Nene mellett a Let the cigar die nevű zenekarban dobolok, innen lehetek esetleg ismerős a közönség számára.

Nikkk: Miért pont a te hangszeredre esett a választásod?
Reni: Eleinte a zongorázás volt, amit rendes tanártól tanultam, de ahogy teltek az évek egyre többen mondták, hogy jó az énekhangom, kezdhetnék vele valamit. Mindig szerettem énekelni, a Disney mesék zenéit már gyerekkoromtól fogva dúdoltam, később pedig a nagyobb rock bandák és pop előadók számait kiabáltam a szobámban.
Evelin: Szüleimnek köszönhetem a gitárt, zseniális zenészek, zenekarok zenéit ismertették meg velem egészen onnantól kezdve, hogy anyukám pocakjában voltam. Apukám régen dobolt és a ritmusszekcióra külön felhívta a figyelmemet. Mindig mondta, hogy milyen jó lesz, ha ezt, meg azt lejátszom basszusgitáron. Egyszer komolyan vettem… Így esett a választás erre a hangszerre.
Milán: Keresztapám körülbelül 13-14 éves koromban a kezembe nyomott egy Steve Morse lemezt (Coast to coast), valamint egy kartondoboznyi kazettát, amibe volt például Pat Metheny, Living Colour, Machine Head, Pearl Jam és még sorolhatnám. Hát, ezzel elvoltam egy jó darabig. Talán ez volt a sok közül a legmeghatározóbb momentum, ami miatt a gitár lett a hangszerem.
József: Apámék zenekarában láttam először élőben billentyűs hangszert, egy szintetizátort. Ez nekem annyira megtetszett, hogy attól a naptól kezdve nem tudtam mást elképzelni csak azt, hogy nekem billentyűs hangszeren kell játszanom...
Szabolcs: Nem is tudom, nem igazán vonzott korábban más hangszer a dobon kívül. Egyszerűen csak jött magától, teljesen természetesen.


Nikkk: Kinek a fejéből pattant ki a banda ötlete? Mikor ismertétek meg egymást? Miért pont Nene? 
Reni: A banda ötlete alapvetően az én fejemből pattant ki, pár éve már fájt a fogam egy saját bandára. Kicsit kezdtem unni, hogy mindig mások számait játszom mindenhol, ezért gondoltam ennek véget vetek! Milánnal már középiskola óta ismerjük egymást, a többi taggal pedig a Kodolányi János Főiskolán ismerkedtem meg. Kiválasztottam a körülöttem lévő legtehetségesebb embereket és megkérdeztem, nincs-e kedvük zenélni velem. Szerencsére volt.
Milán: Tavaly, talán tavasz körül írt rám Reni, hogy gitároznék-e a zenekarában. Az első számot Evelin hozta, a Megtalálom-ot. Ezt a dalt jövő héten egy lyric videóval együtt közzéteszünk. Aztán elkezdtem én is dalokat hozni, valamint most már Joci is felbátorodott! (nevet -szerk). Renit a Hang-Szín-Művészeti Szakgimnáziumban, akkor még Szakközépiskolában ismertem meg, és már itt Nenének becéztük.


Nikkk: Augusztusban megjelent első dalotok, a Vártalak. Meséljetek róla! Kinek mit jelent ez a nóta? 
Reni: A Vártalak számomra egy tipikus mai szerelmes szám. A szöveget megpróbáltam régi emlékképekből összerakni, és megírni, hogy mit is éreztem korábban. Biztosan volt már mindenkinek hasonló élménye. A dal kissé bohókásabb hangvételű, nem letargikus, ami ellensúlyozza a szöveg szomorúságát.
József: A Nene előtt még nem játszottam „saját számokat” játszó zenekarban. Itt Milán hozott egy harmóniavázat, Reni pedig erre egy énekdallamot és szöveget. Mi hozzátettük saját elképzelésünket és ebből született egy végeredmény, ami nekem nagyon tetszik. Egyszerű, de nagyszerű. Számomra külön élmény, hogy a többiek támogatásával egy olyan ritka hangszert is használok, ami az egyik első hordozható méretű szintetizátor, egy Minimoog D. Nagyon egyedi hangja van és ha jól tudom, korabeli működő Minimoog kettő darab van az országban, így ez egy különlegessége a dalnak és a zenekarnak egyaránt.

Nikkk: Ahogy mondtátok is, amíg a szöveget Reninek, addig a zenét Milánnak köszönhetjük. Vannak alkotók, akik egy megszokott, úgymond steril környezetben alkotnak, míg mások, ha éppen a vonaton éri az ihlet őket, akkor ott veszik fel telefonjukra az anyagot. Ti melyik kategóriába tartoztok?
Reni: Nem vagyok tipikusan egyik kategóriába sem besorolható. Nagyon sokszor írok fel a telefonomba kis szövegrészleteket, szófordulatokat, rímpárokat, amiket később a szövegeimben felhasználok. De a legtöbbször úgy ülök le, hogy „Na akkor most ehhez a dalhoz szöveget írunk!” A legnehezebb része kitalálni, hogy miről szóljon a szöveg, milyen hangvételű legyen. Onnantól kezdve a rímeket már nem annyira nehéz kitalálni. Legalább is számomra nem nehéz ez a feladat.
Milán: Én inkább az elvonulós fajta vagyok. A változatos környezet jó hatással van az alkotásra szerintem. Volt hogy otthon a szobámban, Pesten, egyedül egy próbateremben, vagy tanteremben jött valami dalötlet.

Nikkk: Hogy éreztétek magatokat a klipforgatás során? Kinek a fejéből pattant ki az alapötlet helyszínre, stábra?
Milán: Számomra ez egy nagyon új terület és a nagyját szerintem én szenvedtem ki, Evelin és Reni segítségével. Az operatőr srác Evelin öccse, aki nagyon fiatal és megdöbbentően tehetséges.
József: Evelin mondta, hogy öccse, Boda Bendegúz olyan suliba jár, ahol olyan dolgokat tanul, ami egy ilyen klipforgatáshoz szükséges. Mint kiderült ez a kedvenc hobbija is. Küldött egy promo videót, amit megnéztünk, és annyira tetszett mindenkinek, hogy biztossá vált, hogy ő fogja csinálni a klippet. Egy nap alatt leforgattuk a klippet. Több helyszín szóba került, végül Gánton a bauxit bánya és Balatonkenese mellett döntöttünk. Itt meg kell említeni Reni ismerőseit, akik készségesen beengedtek minket saját portájukra, hogy ott forgassunk a tónál.
Reni: Nagyon jól éreztem magam, bár izgultam is, hogy milyen lesz a végeredmény. Szerencsére abszolút pozitív véleményem van a klippünkről, nem is tudnék jobbat elképzelni!

Fotón: Boda Evelin, Márkosi József, Vörös Milán, Varga Szabolcs, Orsovai Reni

Nikkk: Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a Vártalak kapcsán? 
Reni: Meglepő módon eddig abszolút pozitívakat. Személy szerint sokkal több negatív kritikát vártam, de eddig egy-két aprócska építő jellegű megjegyzéstől eltekintve csak jó dolgokat mondtak, ami rendkívül boldoggá tesz!
Milán: Túl sok pozitívat. Gyanús!
József: Szerencsére többnyire pozitív visszajelzéseket kaptunk. Több rádió elkezdte játszani, ami nagy öröm számunkra. Általánosságban azt a visszajelzést kapjuk, hogy egy slágergyanús dal, ami nincs túlgondolva, de nem is az a két akkordos sablon zene.

Nikkk: Előrukkoltatok a Zaj-jal is. Kinek ajánljátok, mikor született és miért? 
Reni: A „Zaj” az én szerelemszámom. Értem ezt úgy, hogy hozzám ez a stílus áll a legközelebb. Dögös, rockos hangzás, érdekes hangzatok és akkordok, elvont szöveg. Imádom ezt a számot, persze nem szeretnék elfogult lenni. (nevet -szerk) Azoknak ajánlanám, akik ismerik a stílusomat és tetszik is nekik. Az eddigi számaink közül ez passzol a leginkább a személyiségemhez.


Nikkk: Említettétek, hogy hamarosan jön a harmadik szám is. Milyen tervek vannak a tarsolyotokban a közeljövőre nézve?
Reni: Természetesen a világsiker a cél! (nevet - szerk) Most éppen a saját repertoárunkat szeretnénk összerakni kizárólag saját zenékből, hogy aztán mehessünk koncertezni ezerrel. Pár saját számot még összerakunk, és akkor irány a nagyszínpad!
József: Jelenleg számokat írunk és ezeket rakjuk össze próbák alkalmával, majd nálunk a stúdióban rögzítjük őket. Szeretnénk minél több emberhez eljutni. Nagy örömmel töltene el minket, ha felfedeznék a zenénket és sok helyszínen, élőben elő tudnánk adni dalainkat.



Fotók és interjú: nikiahatos

Megjegyzések

Népszerűek

Nyílt levél Rúzsa Magdihoz. Gondolataim a Budapest Parkos buli után.

Kedves Rúzsa Magdolna!
Kérlek tisztelettel, ne vedd sértésnek, hogy ebben a bejegyzésben nem magázódva szólok majd hozzád. Számtalan koncertbeszámolót, kritikát készítettem már, azonban most mégis máshogy, más formában szedném össze gondolataimat a mai, teltházas Budapest Parkos koncerted kapcsán. Szólhatna ez a cikk arról, hogy a repertoárod igen színes, jól felépített és halhattunk többek között olyan dalokat, mint a Mona Lisa, az Aduász, az Egyszer élsz, a Légzés vagy éppen a Nélküled. Írhatnám azt is, hogy betöltötted az egész színpadot, hogy irdatlan jó kondival, energiával toltad végig az elsőtől az utolsó percig. Kiemelhetném azt is, hogy a lehető legjobb zenészekkel vetted körbe magad. Írom is, mert mind-mind igaz.
Most viszont egészen más dologra hívnám fel a figyelmed, mert biztos vagyok benne, hogy te odab(f)ent sok mindent máshogy éltél meg ma. Láttam, hogy zavarba jöttél, amikor összecsuklott a mikrofon állványod, sőt hébe-hóba el is dőlt a szerkezet. Azt is láttam, a…

Audiopoeta: "A gyerekkoromat is gyászoltam az ő elvesztésével" - Interjú, itt a dal!

Audiopoeta áprilisban rukkolt elő Fej vagy íráscímű dalához forgatott klipjével. A formáció ezúttal egy komolyabb hangvételű szerzeménnyel lepte meg közönségét. Az Aludj jól az elmúlásról, azon belül azoknak a kisállatoknak a túlságosan rövidke életéről szól, akiket családtagokként szeretünk, így vélhetően ezzel a dallal sokan könnyedén azonosulnak majd.
„A dalt egy nagyon fontos élőlény elvesztése ihlette. 15 esztendeje, amikor 11 éves voltam, találtam egy kismacskát a kilencedik kerületben. Természetesen nem volt kérdés, hogy hazaviszem-e, így aztán végigkísérte az egész eddigi életem.” – kezdte a produkció frontembere. „Jóban és rosszban ott volt velem, többek között az édesanyám halálakor, vagy éppen jó pár szerelmi dráma tanúja is ő volt. Sokszor az emberek ki-be mászkálnak az életünkben, de ezek a kisállatok mindig ott vannak velünk, biztos pontot adnak számunkra. Édesanyám betegsége miatt hamar fel kellett nőnöm, így az egyetlen gyermeteg játékot és jókedvet ez a négylábú jelent…

CéAnne: „Iszonyatosan nagy energiákat sugároznak” – Az új klipről beszélgettünk

Ha valakinek angyali hangja van hazánkban, akkor az CéAnne. Az előadó januárban jött ki a Find Da One klipjével, most pedig igazi girlpower anyaggal jelentkezik. They Don't Know-ról a Hősökkel közös Budapest Parkos fellépés után beszélgettünk Annával. CéAnne leginkább angol nyelvű előadókat hallgat, főleg karibi, afrikai gyökerekkel rendelkező angol hölgyeket, így nem csoda, hogy ez az anyag is ezen a nyelven jött létre. A dal producere Ádám Péter (Sonar Bistro) volt; a mastert pedig Joeker készítette. 
„Ez a dal egy elég elfoglalt időszakomban született meg, amikor nagyon fáradt voltam már és végre lett egy szabad estém. Decemberben vettem egy gitárt, elkezdtem rajta ügyködni és januárban, a Find Da One megjelenése után néhány nappal, fél óra alatt meglett ennek a dalnak a váza. Sok olyan előadót hallgatok, akik sikert sikerre halmoznak. Ezen az estén egy picit sajnáltam magam, hogy én miért nem tartok ott, ahol ők és többek közt ez ihlette ezt a dalt.” – kezdte az énekesnő.
„Ugyan…