Az álmok valóra válnak. Magyar producer készítette a La Bouche új zenéjét. Interjú!

Mirko Milan Milosevits tökéletes példa arra, hogy a zenész is csak egy ember, és hogy az álmok bizony itt, Magyarországon is valóra válhatnak (Hála a tehetségnek, szorgalomnak, kitartásnak!). A producer a La Bouche formáció dalain nőtt fel, nemrég pedig ő készíthette el a 90-es évek egyik legnépszerűbb csapatának (1996-ban ASCAP-díjban is részesültek) legújabb dalát.
nikiahatos: Miért kedveled a La Bouche munkásságát?
Mirko: Két oka is van ennek. Egyrészt amiatt, mert eleve annak a zenei irányzatnak az oszlopos tagja ez a formáció, amelyet egyébként is imádok, a kezdetek, avagy a korai 90-es évek óta. Másrészt, a La Bouche volt ennek a korszaknak talán a legpregnánsabban felépített projektje, mindenféle értelemben. A néhai Melanie Thornton hangja világszerte páratlan volt mind hangerő, mind hangszín tekintetében. Mindemellett dalaikból számomra mindig azonnal, egyértelműen kihallható volt, hogy képzett, nagy tudású zeneszerzők, producerek készítették a zenét. Ez különösen igaz a La Bouche albumok kevésbé ismert dalaira, melyek a legnehezebb zenei stílusokat, mint például a jazz, gospel, soul vették célba, és példásan megállták helyüket.

nikiahatos: Mikor kerültél velük kapcsolatba? Hogy jött a közös munka ötlete?
Mirko: 2016-ban, Sophie Cairo (szerk: a csodálatos Farkas Zsófi), a La Bouche jelenlegi énekesnője, aki évtizedes jó barátom, kollégám, rám gondolt, amikor a projektnek új zeneszerzőre, producerre lett szüksége. Eleinte az volt a feladatom, hogy zenei alapokat készítsek, illetve adjusztáljam és összeállítsam jelenlegi koncertműsorukat. Aztán elkezdtünk új dalokat ültetni és a folyamat egyik gyümölcse a Night After Night.

nikiahatos: Te miért szereted ezt a dalt?
Mirko:  Azért, mert számomra még mindig felfoghatatlan, hogy én lettem a La Bouche producere. Továbbá azért, mert Lane McCray Jr.-ral, a La Bouche eredeti rapperével és énekesével nemcsak kollegáris, de rendkívül jó baráti kapcsolatba is kerültem. Amiatt, mert hónapokig készült ez a dal, és a szülés folyamata egy rendkívüli, szavakkal nehezen kifejezhető élmény. Mindenkinek merem ajánlani, akit megmozgat az elektronikus zene, akire hatnak a komplex hangzások, akit megérint a soul, és aki egyszerre vágyik vissza a múltba, de kíváncsi a jövőre is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Demko Matyi: "A zongora maradt a fő hangszerem! Hangszerelem!" - Interjú

Anymood: "Érzelmi alapon írunk zenét"

Így nézett ki végzősként Puskás Peti