Ugrás a fő tartalomra

Meghallgattuk a kibővített Sepultura: Arise lemezt! Kritika

A Sepultura egy a ’80-as évek közepén alakult brazil metal zenekar. Kemény munkával, a tagok határozott elképzeléseinek és kivételes hozzáállásának köszönhetően jutottak el a világhírig. Ebben a cikkben az 1991. április 2-án megjelent negyedik, Arise címet viselő albumukról lesz szó, aminek apropója pedig a nemrég megjelent remasterizált, kibővített verzió. A némileg feljavított hangzás mellé kaptunk extra koncertfelvételeket, néhány érdekes remixet és próbatermi felvételeket is.

A zenekar 1991-re már túl volt egy bemutatkozó kislemezen, egy nagylemezen (valljuk be, ez még bizony igencsak az a bizonyos útkeresési fázis volt), majd a 1987-ben napvilágot látott Schizophrenia, illetve a ’89-es Beneath the Remains már egy érett gondolkodású, konkrét célkitűzésekkel rendelkező bandát mutatott. Véglegesedett a felállás is, Max Cavalera énekes-gitároshoz, testvéréhez Igor Cavalera doboshoz, Paulo Jr basszusgitároshoz csatlakozott Andreas Kisser gitáros, aki jelenlétével, ötleteivel végleg meghatározóvá tette a banda hangzásvilágát.

Az akkoriban az MTV által uralt zenei világban igencsak nehéz dolga lehetett a brazil csapatnak érvényesülni. Ők valóban kemény körülmények között éltek, kevés esélyük az országukból való kitörésre. Az amerikai lemezszerződés a Roadrunnerrel csakis Max kitartásának volt köszönhető. Az Arise-t már floridában vették fel Scott Burns producer irányításával. Ezúttal már a kiadó is jobban bízott a zenekarban, nagyságrendekkel jobb körülmények között dolgozhattak, kedvezőbb anyagi feltételek mellett.

A Sepultura azon kevesek közé tartozik, akik ízlésesen tudták a trash jellegzetességeit a death metal brutalitásával vegyíteni. Sokak szerint ez a zenekar utolsó kompromisszumok nélküli albuma, hiszen az ezt követő Chaos AD, illetve a (legnagyobb kereskedelmi sikert meghozó) Roots már nem csak és kizárólag a trash stílusjegyeit viseli magán. Max szerint ezúttal tudatosan törekedtek a dalszerkezetek egyszerűsítésére, a riffközpontúságra, illetve a tempókon való lassításra. Andreas gitárszólói sem voltak ennyire aprólékosan megírva és precízen kidolgozva előzőleg. Mindezeknek köszönhetően a témák is fogósabbak, könnyebben megjegyezhetők lettek. Az olyan dalok, mint a Dead Embryonic Cells, a Desperate Cry, vagy a címadó azonnal beleégtek a fémzene rajongóinak hallójárataiba. Az pedig, hogy a csapat hogyan teljesített ekkoriban élőben, a bónusz koncertfelvételekről egyértelműen kiderül.

Szokás a lemezt a trash egyik utolsó alapköveként is emlegetni, hiszen később a Guns n’ Roses, a Nirvana, vagy épp a (trashnek kissé hátat fordító, új vizekre evező) Fekete albumos Metallica jóval „lágyabb” vizek felé terelte a közízlést. Az album bizonyította, hogy a négyes megállja a helyét a nagyok között, nem pedig sima Slayer kópia, ahogy a rossz nyelvek annak idején beskatulyázták őket…

Szerző: Bodnár Balázs

Megjegyzések

Népszerűek

Decadancer debüt. Bemutatkozott Ficzkó András új bandája

Új sokszínű new wave formáció a láthatáron! Szombaton az Instantban mutatkozott be Ficzkó András új bandája, a Decadancer. A valóban különleges, senki mással össze nem téveszthető hanggal megáldott énekest sokan az egykori Machine Mouse formációból ismerhetik (Fenn a csúcson, Az ajtó nyitva áll, Álomgyár, A játékos, A felhőn jársz, A pillanat), de nem csak ő lehet ismerős a(z elsősorban rock) zenekedvelők körében, hiszen basszusgitáron a Kiss Forever Band tagjaként világot járó Pocky (Fűzfa Zoltán), gitáron a Sex Action és a F.O.System Mátyás Attilája, dobon pedig Gerő Balázs (szintén Sex Action) erősíti a bandát.
Megannyi bulival és produkcióval a hátuk mögött igen színes a zenei palettájuk a srácoknak, közös bennük azonban, hogy mindannyian imádják a 80-as évek wave és szintipop világát, éppen ezért zenéjükben a rock mellett az elektronikus jegyek is fellelhetőek. Az Instantban izgalmas produkció bontakozott ki, ahol a szintén különböző műfajokat képviselő közönség egy emberként tán…

Anymood: "Érzelmi alapon írunk zenét"

Bencsik Tamarát sokan a 2008-as Megasztárban ismerték meg. A dögös, tehetséges lány jelenleg az Anymood duójában állja meg helyét, ahol párjával együtt (Aydan) szolgáltatja a talpalávalót.
Mi az Anymood története? Hogyan ismerkedtetek meg egymással? 
Aydan: Mindketten ismerjük a legendás hajógyári szigetet, ahol közel 10 évig voltam rezidens. Tamara pedig nem csak a hangja, de a férfimagazinokban tett pózai miatt is népszerű. Bevallom, nekem az utóbbi kapcsán ugrott be először, hogy ki is ő. Utólag tudtam meg, hogy a művésznő már régen kifigyelt magának a pult mögül, hiszen fellépései után gyakran megjelent nálunk, és mulatott a zenéimre. Aztán az egyik oldalon írt rám először, és elmondta, hogy tetszik neki, amit képviselek. Kiderült, hogy producerkedik, és 100%-ban egyezik a zenei ízlésünk. Innentől elindultak köztünk az ötletcserék, majd megszületett az első közös számunk, mely a mai napig az egyik legkedveltebb dalunk, az OVER.

Mitől más ez a formáció, mint a többi?
Aydan: Elsősorban …

Berkes Olivér visszapörgetné az időt

Az időben visszafelé vágyakozás, a meg nem történtté tevés, és egy meglepő sztori szál állnak Berkes Olivér új klipjének középpontjában. Az énekes friss dalának alapötletét egy idézet ihlette: „Miért igyunk piros pöttyös bögréből, ha kristálypohárra vágyunk?”
Olivér ezúttal egy tönkrement kapcsolatról énekel. „Sokak számára ismerős lehet a téma, amiről a „Visszakér a múlt” című dalom szól, ez pedig a mindent elfedő rózsaszín köd, sodródás az érzelmekkel, később a boldogtalanság, majd a felismerés, hogy az ember elvesztette a saját személyiségét szerelme miatt, és inkább azt kívánja, bárcsak meg se ismerte volna. A szöveg összefoglalja a gondolataimat arról, hogy sosem szabad a partnerünket megváltoztatni, a saját képünkre formálni, és hogy teljesen mi sem változhatunk meg a kedvéért.” – mesélte Olivér a szerzeményről.
Letisztult, mégis különleges képi anyag is készült a Visszakér a múlt című felvételhez. Az énekes álmodta meg a forgatókönyvet, és nagyon élvezte a közös munkát a rendez…