Ugrás a fő tartalomra

Meghallgattuk a kibővített Sepultura: Arise lemezt! Kritika

A Sepultura egy a ’80-as évek közepén alakult brazil metal zenekar. Kemény munkával, a tagok határozott elképzeléseinek és kivételes hozzáállásának köszönhetően jutottak el a világhírig. Ebben a cikkben az 1991. április 2-án megjelent negyedik, Arise címet viselő albumukról lesz szó, aminek apropója pedig a nemrég megjelent remasterizált, kibővített verzió. A némileg feljavított hangzás mellé kaptunk extra koncertfelvételeket, néhány érdekes remixet és próbatermi felvételeket is.

A zenekar 1991-re már túl volt egy bemutatkozó kislemezen, egy nagylemezen (valljuk be, ez még bizony igencsak az a bizonyos útkeresési fázis volt), majd a 1987-ben napvilágot látott Schizophrenia, illetve a ’89-es Beneath the Remains már egy érett gondolkodású, konkrét célkitűzésekkel rendelkező bandát mutatott. Véglegesedett a felállás is, Max Cavalera énekes-gitároshoz, testvéréhez Igor Cavalera doboshoz, Paulo Jr basszusgitároshoz csatlakozott Andreas Kisser gitáros, aki jelenlétével, ötleteivel végleg meghatározóvá tette a banda hangzásvilágát.

Az akkoriban az MTV által uralt zenei világban igencsak nehéz dolga lehetett a brazil csapatnak érvényesülni. Ők valóban kemény körülmények között éltek, kevés esélyük az országukból való kitörésre. Az amerikai lemezszerződés a Roadrunnerrel csakis Max kitartásának volt köszönhető. Az Arise-t már floridában vették fel Scott Burns producer irányításával. Ezúttal már a kiadó is jobban bízott a zenekarban, nagyságrendekkel jobb körülmények között dolgozhattak, kedvezőbb anyagi feltételek mellett.

A Sepultura azon kevesek közé tartozik, akik ízlésesen tudták a trash jellegzetességeit a death metal brutalitásával vegyíteni. Sokak szerint ez a zenekar utolsó kompromisszumok nélküli albuma, hiszen az ezt követő Chaos AD, illetve a (legnagyobb kereskedelmi sikert meghozó) Roots már nem csak és kizárólag a trash stílusjegyeit viseli magán. Max szerint ezúttal tudatosan törekedtek a dalszerkezetek egyszerűsítésére, a riffközpontúságra, illetve a tempókon való lassításra. Andreas gitárszólói sem voltak ennyire aprólékosan megírva és precízen kidolgozva előzőleg. Mindezeknek köszönhetően a témák is fogósabbak, könnyebben megjegyezhetők lettek. Az olyan dalok, mint a Dead Embryonic Cells, a Desperate Cry, vagy a címadó azonnal beleégtek a fémzene rajongóinak hallójárataiba. Az pedig, hogy a csapat hogyan teljesített ekkoriban élőben, a bónusz koncertfelvételekről egyértelműen kiderül.

Szokás a lemezt a trash egyik utolsó alapköveként is emlegetni, hiszen később a Guns n’ Roses, a Nirvana, vagy épp a (trashnek kissé hátat fordító, új vizekre evező) Fekete albumos Metallica jóval „lágyabb” vizek felé terelte a közízlést. Az album bizonyította, hogy a négyes megállja a helyét a nagyok között, nem pedig sima Slayer kópia, ahogy a rossz nyelvek annak idején beskatulyázták őket…

Szerző: Bodnár Balázs

Megjegyzések

Népszerűek

Itt egy újabb Rap tananyag. Nem meglepő, hogy pont tőle...

"A mobiltelefonunk lett a kurva legjobb barátunk. A játszóterek üresen pislognak felétek. Nektek írnám ezt a dalt, de kár a szó már belétek." - ezek a sorok már önmagukban indokolják ezt a cikk címet, de persze Tkyd nem éri be ennyivel, jó pár nagyon mai problémát, sokunk fejében megforduló gondolatot megfogalmaz még a Király zenéjében. Az anyag ezúttal egyszerű, de nagyszerű klippel (Insigno Studio) landolt a legnagyobb videómegosztón. Csekkold, és gondolkozz!

Szerző: nikiahatos

Az Akváriumban debütált a JETLAG új száma

Tegnap este az Akváriumban adott fergeteges bulit a Bermuda és a JETLAG. A Bermuda tavaly a WellHello társaságában végigturnézta a szezont és bizony idén sem fognak unatkozni a srácok.  Felcser Máté formációja ezen az estén adta elő először élőben a Dőlj belém című számukat, ami alig pár hete jelent meg. A repertoárt a már jól ismert Bermuda slágerek mellett a most készülő új album dalai adták ki.

De tegnap debütált a JETLAG JumoDaddyvel közös friss és ropogós szerzeménye is, ami számomra igencsak slágerszagú. Molnár Tomiéktól ismét látványos, pörgős műsort kaptunk. Színpadra lépett például Marge (Égen át), illetve Eckü is, akivel a2018-as Strand Fesztivál Official himnuszát, avagy az Ami itt történik, itt is maradot adták elő közösen.






Szöveg: nikiahatos Fotók: Nesy

Anymood: "Érzelmi alapon írunk zenét"

Bencsik Tamarát sokan a 2008-as Megasztárban ismerték meg. A dögös, tehetséges lány jelenleg az Anymood duójában állja meg helyét, ahol párjával együtt (Aydan) szolgáltatja a talpalávalót.
Mi az Anymood története? Hogyan ismerkedtetek meg egymással? 
Aydan: Mindketten ismerjük a legendás hajógyári szigetet, ahol közel 10 évig voltam rezidens. Tamara pedig nem csak a hangja, de a férfimagazinokban tett pózai miatt is népszerű. Bevallom, nekem az utóbbi kapcsán ugrott be először, hogy ki is ő. Utólag tudtam meg, hogy a művésznő már régen kifigyelt magának a pult mögül, hiszen fellépései után gyakran megjelent nálunk, és mulatott a zenéimre. Aztán az egyik oldalon írt rám először, és elmondta, hogy tetszik neki, amit képviselek. Kiderült, hogy producerkedik, és 100%-ban egyezik a zenei ízlésünk. Innentől elindultak köztünk az ötletcserék, majd megszületett az első közös számunk, mely a mai napig az egyik legkedveltebb dalunk, az OVER.

Mitől más ez a formáció, mint a többi?
Aydan: Elsősorban …