Itt a klip: Igazi lazulós, nyári hangulattal jelentkezik Zsüd

A Bonnie egy limonádé dal, egy Rosé fröccs a nyári éjszakába, és nem is akar ennél több lenni. Zenei aláfestő a naplementéhez, barátokkal való találkozáshoz, flörtöléshez. A korábbi dalokhoz képest ez egy erősebb váltás, de nem kell sokat gondolni mögé, egészen egyszerűen meguntam a zenei értelemben vett nyomasztást, és szerettem volna átmenni a másik oldalra.

A lezárások alatt leginkább a kiszámíthatatlan pillanatok hiányoztak. A minap 4-6-ossal utaztam, és velem egyszerre szállt fel egy srác, kezében egy hangszóróval, amin hangosan szólt a zene. Elég hosszú és nehéz nap után voltam, úgyhogy bár a zene egyébként tetszett, meglehetősen mogorván megkértem, hogy kapcsolja ki a hangfalat. Már nem tudom visszaidézni, hogy pontosan mit mondott, de annyira őszintén és viccesen reagálta le, hogy végül egy megálló erejéig tök jót beszélgettünk, mielőtt leszállt, én meg valahogy csak mosolyogni tudtam utána. Az ilyen spontán és semmit nem akaró pillanatokról szól számomra ez a dal.

A Bonnie-hoz egy lyrics video is készült, ez életem első lyrics videója, amit valaha csináltam. A vizuális reprezentációnál sem az volt a lényeg, hogy legyen egy konkrét történet, csak egy hangulatot szerettem volna átadni.

Több dalon is dolgozom jelenleg, és több kollaborációra is lehet számítani a közeli jövőben. Nagyon élvezem ezeket a közös munkákat, a legkülönfélébb emberekkel és stílusokban alkotunk most! Annak is nagyon hálás vagyok, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatja ezeket a szárnybontogatásokat, enélkül teljesen máshol tartana a projekt. Lesznek még később is könnyedebb dalok, de az nagyjából mindenre igaz, hogy a Zsüd projektben nem érdemes semmihez sem nagyon hozzászokni…

forrás: Kedves Péter