Itt jártunk: A koncert, amelyért az eddigi leghálásabb vagyok

Jó ideje nem csinálok titkot belőle, hogy korosztályom legjobb hazai szerzőjének Molnár Tamást tartom. Úgy érzem, ő az, akinek az alkotás terén nincsen lehetetlen. Lehet rock, lehet nyolcvanas évek hangszerelése, lehet elektropop, lehet akusztik, lehet kamara, tőle minden hitelesen, nagyon finom ízléssel érkezik. A témákat tekintve egyszerre képes globális dolgokkal foglalkozni megindítóan, valamint egyesszám első személyben menni le a mélybe.

Tamás számomra azon előadók közé tartozik, aki egyszerűen megunhatatlan. Lehet AFC koncert, lehet szerzői est, lehet JETLAG buli, mindig remekül építkező, színes műsort rak össze. Ha össze kellene állítanom egy listát eddigi életem top bulijairól, ő biztosan visszatérő szereplője lenne. Sosem felejtem el többek között a JETLAG bemutatkozó fellépését, Szekeres Andrással közös szerzői estjét, vagy éppen a tavalyi AFC bulit a Strandon. 

De… Számomra mindent, de mindent tarolt szombaton a MÜPÁ-ban.


Itt mutatta ugyanis be első szólólemezét, a Szív utcát (Antré, Melletted, Így vagy tökéletes, Elfelejtek szeretni, Mindent elbaszok, Ittam, Szív utca, Mondd, Nem megyek vissza). Amikor meghallottam, hogy immáron szólóban is útnak indul, nyughatatlan kíváncsiság lett úrrá rajtam, hogy miért nem a JETLAG égisze alatt jön ki ez az új anyag. Hát, azt hiszem azért, mert minden korábbinál mélyebbre ásott önmagában ezzel a munkával, ami szerintem az eddigi legszemélyesebb produkciója lett. Őszintén vall démonairól, a szétesésről, az alkoholhoz fűződő (egykori) kapcsolatáról, a hibáiról, a csajokról, A Nőről.

A Fonogram, VIVA Comet, Petőfi Zenei Díjas előadó ezzel az albummal ugyanakkor minden eddiginél magasabbra tette a lécet, amit szerencsére a Művészetek Palotájában meg tudott ugrani. Kamara-hangszereléssel, csellókvartettel kiegészülve lépett színpadra, ahol az új dalok mellett az egykori AFC, valamint JETLAG nóták is felcsendültek. Kaptunk a megszokottaktól elrugaszkodó átiratokat, valamint illusztris vendégeket is. A fellépők közül elsőként érkezett Marge, akivel az Égen át nagysikerű, életigenlő közösüket adták elő. A másik női energiát az este folyamán KosziJanka jelentette, akivel a szintén slágert jelentő Temegén-t prezentálták. Imádtam a csajokat, fantasztikusak voltak, viszont őket már láttam egy színpadon az este főhősével, tudtam, hogy mire számíthatok tőlük. Így hát a valódi meglepetést a férfi előadók jelentették nekem, akiknek munkásságát külön-külön is nagyon imádom, szeretettel követem őket az útjukon. Bármit megadtam volna érte, hogy egyszer Tamással muzsikáljanak. Hát kereshetek új zenei vágyakat. A JETLAG Nincs lehetetlen száma alatt ugyanis Szakács Gergő, az AFC Jégvirág nótája alatt pedig Szivák Zsolti lett Tamás partnere. Az este amúgy is egy érzelmi hullámvasút volt számomra, az egyik szám elrepített múltam zord állomásaihoz, aztán egy rafinált átmenettel érkezett egy olyan dal, amely képes az égig emelni a nehezebb napjaimon is. A masszív műsor során a csúcspontot az jelentette nekem, amikor Tamás és Szivák Zsolti hangja csendült össze, azóta is körülbelül fél óránként hálát adok azért, hogy akkor élhetek, amikor ők.

Nem mehetek el a zenekar mellett, ugyanis minden fronton egy géniuszt hallhattam. Imádtam a dobon Simonyi Zádort, zongorán Juhász Attilát, hegedűn Farkas Izsákot, gitáron Lapis Botondot. Szerettem, hogy a vokál fronton férfi hangok erősítették a produkciót Molnár Gábor, Németh Miklós jóvoltából. Emelte az este fényét ütőhangszereken Weisz Nándor, csellón, basszuson Simkó-Várnagy Mihály, és a Group4celli csellókvartett is jó néhány feledhetetlen, hidegrázós pillanatot okozott.


Az egész este olyan szintű eufóriát nyújtott számomra, hogy hiába vártam egy napot a beszámolóval, egyszerűen még most sem találom a jó, elég kifejezőnek tűnő szavakat. Páratlan éneklés, fantasztikus játékok, irdatlan szakmai alázat, melegszívű előadásmód, időtálló szerzemények, sodró energiák ráznak ki újra meg újra, mindez párosul könnyezésre való hajlammal. 

Hosszú ideje elsősorban fotósként érkezem a koncertekre, hálás vagyok, amiért ezúttal nem egy gépen át kellett figyelnem ezt a műsort. Sőt, a szervezők kérését betartva, valóban megszüntettem a kapcsolatom a telefonommal is. "Voltam én már annyit rosszkor, rossz helyen", de ezúttal a Mennyországban jártam. Az is jó volt, hogy ültünk, különben párszor biztosan kicsúszott volna lábam alól a talaj.

És most ismét hálát adok, hogy úgy élek, ahogy élek.
szerző: nikiahatos

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Itt a klip: Rendhagyó módon rögzítette újdonságát Temesi Berci

Itt a klip: Saját haláláról szól Dzsúdló új dala

BULIZZ: Hazánkba érkezik a Normandie