DALRÓL-DALRA: A frontember kommentálja végig a friss-ropogós The Trousers lemezt!

November 9-én, szerdán közel három évnyi érlelés után megjelent a The Trousers Animal Gun című, hatodik nagylemeze (korábbi megjelenések: PLANETARY PROCESS, SOUL MACHINE, FREAKBEAT, MOTHER OF ILLUSION, INVISIBLE DARKNESS). A klasszikus, nyers rock and roll és a modernebb, dalközpontú garázsrock sajátos keverékét játszó zenekar a Music Fashion kiadó által gondozott korongon 10 dalt ad át közönségének.


Az anyagról három darabot már ismerhet a nagyérdemű (Bag of bones, My Kind of business, Hope dies last), a lemezen a zenekar tagjain (Kőváry Zoltán – ének, gitár; Locke Péter – gitár; Lázár András – basszusgitár, Gulyás Antal Samu – dob) kívül vendégszerepel Csányi Rita énekes (The Anahit) és Derecskei Zsolt (The Bits) billentyűs is. A felvételeket Kőváry Zoliék a csapat korábbi dobosával, CS. Szabó Zoltánnal készítették a budapesti Artist Factoryban, a munkálatok pedig már 2019 végén elkezdődtek. A szuggesztív borító grafikája Vass Richárdnak köszönhető.

A zenei anyagon hallható dalok legjava a frontember, Kőváry Zoltán szerzeménye, két számban pedig a nyáron elhunyt bátyja, Kőváry Péter (Neo, Peter Kovary & the Royal Rebels, Stoned) volt a szerzőtársa. Az alábbiakban a friss-ropogós album állomásairól Zoli mesél, így tudhatjuk meg többek között, hogy mely formációk inspirálták a munkálatok során, hogyan születtek meg a dalcímek, valamint hogy hogyan épültek fel maguk a számok.

„A lemezindító dal kiválasztásánál számunkra nagyon fontos volt, hogy az adott szám önmagán túl az egész lemez, sőt a zenekar szellemiségéből is tükrözzön valamit, hogy a hallgató rögtön érezze, mire számíthat az elkövetkező negyven percben. A „Hope dies last” igazi energiabomba, esszenciális The Trousers-felvétel, lendületes, arcba mászó, és nagyon slágeres, már amennyire egy vérbeli rock n roll nóta az lehet. Nagyon sokat adnak hozzá állandó vendégzenészeink, Csányi Rita énekes és Derecskei Zsolt billentyűs, és van benne egy direkt idézet is a Deep Purple „Highway star”-jának gitárszólójából. A remény hal meg utoljára – ez egyrészt az érzelmi kapcsolatokra is igaz, illetve a világunk jelenlegi állapotára is reflektál. Ez volt a harmadik lemez-előzetes, jól fogadták, egy angol és egy spanyol netes rock-rádió is lenyomta.”

„A második felvétel a The Trousers keményebb oldalát képviseli zeneileg: a riff nagyon zúzós, és az ének is jóval „kiabálósabb” benne. A refrén már szinte a korai Guns n’ Rosest juttatja az ember eszébe, és a gitárszóló is ezt a vonalat erősíti. Ez volt az első, és sokáig egyetlen dal, amit megírtam erre a lemezre, utána egy ideig semmi nem történt. Elfogott a kétség: hogy fogok én még ezen kívül legalább 9 új szerzeménnyel előrukkolni, ami nem a korábbi ötletek ismételgetéseként hat majd? Végül sikerült, amiben nagy szerepe van annak, hogy a többiek, Locke Peti (gitár), Lázár Bandi (basszus) és Gulyás Samu (dob) mindig nagyon lelkesen fogadják az ötleteket, és konstruktívan járulnak hozzá a részek kidolgozásához. Ez a szám is ennek, illetve Cs. Szabó Zoli producer/hangmérnökünk kiemelkedő minőségű munkájának köszönheti dinamikusságát.”

„Ez a nóta egy boldog-szomorú koprodukció eredménye. A 90-es években a bátyámmal, aki idén nyáron hunyt el egy gyógyíthatatlan betegség következtében, volt egy formációnk, a Rag Doll. Ennek az örökségéből időnként ő is és én is bátran merítettünk a saját bandánk számára. Így készült például az előző lemezünkre a „Dancer from the dance” kompozíció is. A ’My kind of business’ eredetijéből az általam akkor írt riff és a Peti által szerzett refrén maradt meg, a többi utólag került bele a kompozícióba a dalírás során. Az eredmény egy lüktető, slágeres, a kései 80-as évek los angeles-i hardrock-szcénáját is megidéző dal lett, amihez Peti fia, a filmes szakmában nyomuló Dani csinált egy állati jó klipet. A lemezt egyébként Peti emlékének ajánlottuk, akit mindannyian nagyon szerettünk, és 2017-2020 között sok jó közös koncertet és turnét lenyomtunk együtt a Royal Rebels együttesével.”

„Ha van még a lemezen tipikus The Trousers-dal, akkor ezt mondanám annak, hiszen igazi tempós rock and rollról van szó, amely igyekszik magába sűríteni mindent, ami az elmúlt fél évszázad rockzenéjéből fontos számunkra. Ugyanakkor felbukkan benne egy-két olyan íz is, ami az eddigi hasonló főzetek receptjében nem szerepelt nálunk. Ilyen például a kezdő riff, ami szerintünk tisztára Randy Rhoads-ot, Ozzy tragikusan korán elhunyt első gitárosát idézi, a másik pedig a refrén, amibe becsempésztünk egy kis hu-hú huhogást. Na ilyen még nem volt nálunk, nagyon rock n roll, és szerintem nagyon jól fog működni koncerten is.”

„A 2013-as ’Freakbeat’ lemezünk óta minden korongon van egy „epikus” nóta, ami valamiért mindig az album közepére kerül: ilyen volt a ’Freakbeat’-en az ’Electric Garden’, a ’Mother of Illusion’-ön a címadó, vagy az ’Invisible darkness’-en a ’Bad luck and trouble’. A ’The great beyond’ is ilyesmi, a címe pedig a halálra utal, amiből sajnos túl sok volt körülöttünk az elhúzódó album-felvétel idején. A kifejezést egyébként Sheryl Crow-tól kölcsönöztem, aki ezt használva ajánlja koncertlemezén az egyik számát az akkoriban elhunyt Gregg Allman-nek. A nagyívű hard rock-dal közép részében Derecskei Zsolti nagyon érdekes Fender Rhoads-futamokat vet be, elmélyítve a misztikus zenei hatást. A szám egyébként nem hagyományos, hanem nyílt D hangolású gitáron íródott, ami fokozza a megszólalás különlegességét.”

„A gyors tempójú garázsrockos vonulatnak, amit ez a dal képvisel is vannak előképei a korábbi lemezeken, például a ’Break your mind’ és a ’Spinning the wheel’. Persze ennek a középrésze is meg van bolondítva egy kicsit, moll-akkorddal és ereszkedő dallamvezetéssel, hogy aztán még nagyobbat üssön a kiegyenesített refrén. A Cheap Trick zenekar csinált sok ilyet a 70-es évek második felében, a csúcskorszakukban, ami miatt időnként hard pop együttesnek is nevezték őket. A cím egy idézet a Beatles ’Help!’ című opusából, amit gyerekkorom óta szeretek, és egyszer nemrégiben, amikor pont ezt hallgattam fülessel a villamosról leszállva, megláttam egy lányt, aki Help!-es Beatles-pólót viselt. Egy jelnek tekintettem.”

„Ez a legszokatlanabb felvétel az egész lemezen, a zenekar kedvence. Az elmúlt években nagyon mélyen belemerültem a Thin Lizzy zenekar életművébe, és kíváncsi voltam, tudok e olyasmi dalt írni, mint Phil Lynott. Eleve ritka, hogy a bluesra és a régi soul-számokra jellemző shuffle-ütemet szerepeltetünk a dalainkban, ezt tetézi a Lizzys ikergitározás a riffben valamint a megállások – amit még Peti bátyám javasolt. Amikor még jobban volt, úgy volt, hogy ő is énekel majd a dalban. Sajnos ezt nem tudtuk megvalósítani. A ’Sunday crimes’ cím arra utal, hogy a kriminológiai statisztikák szerint vasárnaponként követik el a legtöbb erőszakos bűncselekményt férfiak ellen.”

„Ez egy a ’My kind of business’-hez hasonló koprodukció egy régi Rag Doll-dalból kiindulva. Az eredeti nóta riffjének tempóját befeleztük, ilyen maradt az újonnan jött verze is, és csak a régi refrén átírt verziója alatt jön be a jól megszokott rock-középtempó. Annyit még csavartunk a dolgon, hogy a némileg fenyegető hangulatú szóló után – amelynek első felében csak a dob és a basszusgitár szól, a la ZZ Top- a verze is középtempóra gyorsul, aminek a hatására a szerzemény őrületesen súlyossá, gőzhenger-hatásúvá válik. A refrén ellenben sokkal játékosabb, vidámabb lett a boogie-woogie zongora és a vokál nyomán. Micsoda kontrasztok!”

„A címadó dal nyomán felmerülhet a kérdés, miért ez lett a lemez címe? Nem tudok egyértelmű választ adni; mindenkinek a képzeletére bízom ennek a szóösszetételnek a jelentését. Az „állati” jelleg is egy olyan motívum, ami már vagy tíz éve, a ’Freakbeat’ óta állandóan szerepel a lemezborítóinkon. Ez a mostani nagyon szuggesztív lett, Vass Richárd képzőművész keze munkáját dicséri. A számban egyébként hemzsegnek a zenei és szöveges utalások, aminek a kibontására egy külön cikkre lenne szükség. Nem is tudom zeneileg mihez hasonlítani, szerintem összességében az egyik legeredetibb felvétel az albumon.”

„A lemez-záró tételek egy sajátos mintázatot követnek nálunk. Nézzük meg például a ’Here comes the light’-ot az előző albumon vagy a ’Different world’-öt a 2015-ös anyagon: mindegyiknek van egy kissé heroikus, menetelős hangulata. A ’Secret symmetry’ közép részében kicsit kísérleteztünk, és kilépünk a komfortzónánkból, a Pink Floyd és a Led Zeppelin-féle pszichedelia irányába, amit szépen megtámogat a billentyű. Szép lezárása lett a számnak meg a lemezanyagnak is: a végén a ’Freedom’ szót ismételgetjük, az akusztikus gitár outro ötlete pedig a keverés közben jött. Boldogok vagyunk, hogy végül ennyi megpróbáltatás után ismét egy olyan anyagot hoztunk össze, amivel maximálisan elégedettek vagyunk.”



szerző: nikiahatos